bergauf-bergab

tegnap egész nap nyafiztam, hogy senki nem jön velem sehova. estére aztán ráunva saját hisztimre összekapartam magam. úgyis megpiszkálta a büszkeségemet előző este T félmosolya, hogy hát mi, sosem voltam még bringával a várban? hát még nem. na de majd most.
azt nem mondom, hogy férfiasan összeszorított fogakkal, de felértem, hahh, hát mit nekem, illetve nekünk alfival egy ilyen kis emelkedő, dombocska, mint a vár. jó-jó, megizzasztott persze, de hát fent vagyunk, vagy fent vagyunk? diadalmasan zötyögtem körbe a macskaköveken, süttettem az arcom a kései nappal.
hmm, még csak hét óra, hát csak kéne még valami, a quimby csak fél kilenckor kezdődik. megakadt a szemem a citadellán, és a fizikai képességeimmel nem-egészen-tiszában-lévő manó máris sikongatva ugrált a fülembe: menjünk oda! menjünk-menjünk! menjünk már!
úgyhogy átmentünk a citadellára is.
namármost.
oda vagy soha többé nem megyek fixivel, vagy mostantól hetente kétszer, amíg fel nem jutok anélkül, hogy meg kelljen állnom.
fölfele folyamatosan pöröltem a már fentebb említett kismanóval, hogy hogy adhatott ilyen elvadult ötletet, hogy én? ide? fel? meredek volt. nagyon. szenvedtem. nagyon. gyengének éreztem magam. eléggé.
de végül oda értünk. diadalittasan felhívtan zsűlt, legyen rám büszke. az volt :)

egyébként borzasztó, hiába élek már 7 éve pesten, most voltam eslőször a citadellánál.
valamint a várban is utololjára még lacival, jesszusom, hiszen annak már akkor legalább 5 éve, ha nem több. még azt is meg tudom mondani, mi volt akkor rajtam: a kék retro farmerom egy fekete nagy kivágású pólóval. ráadásul az egyik övbújtatóm akkor akadt be valamibe, és szakadt le. hű de rég volt már.
ideje volt felmenni megint :)

aztán átgurultam még, hogy meghallgatom a quimbyt, de annyira fáradt voltam a koránkelés-munka-hegymenet kombótól, hogy csak ültem egy fa tövében, szopogattam a sörömet, nem volt erőm megkeresni nóriékat se, nem volt kedvem beljebb menni a tömegben. csak figyeltem az embereket, érdekes volt, jó volt. hiába a tömeg meg a hang és fény, nyugis volt.