rég volt bringás poszt, pedig termelem ám rendesen a kilométereket, és hol boldogan fütyörészek közben, hol pedig szarráázok (már elnézést, de erre nincs jobb kifejezés, tényleg) szóval nem történt semmi új és említésreméltó kétkerék-téren az elmúlt napokban.

viszont eszembe jutott egy korábbi sztori, amit elfelejtettem itt megírni, pedig tök jó volt :)
szóval a kerettörténet az, hogy némi bankkártya VS bankterminál VS lefagyott-számítógépvezéslésű-kassza problémának köszönhetően pár hete egy órát álltam a sarki SPAR-ban a pénztárnál. odakint hideg, kevés eső. mint mindig, akkor is bringával egyébként- gép az ajtó előtt lelakatolva, hátamon minden földi jóval megtömött futárzsák. támaszom a pultot, várva, hogy történjen valami előrelépés az ügyemben, mikor a szomszéd kasszához beáll egy nyurga, mufurc, szintén futárzsákos fiú. lopva végigmértük egymást, bringás a bringást. maga elé bambulva morrant oda nekem (alig értettem, mit mond, alig tűnt fel, hogy nekem)
- tied a lila bringa ott kint? - a bringa szóra egyértelmű volt, hogy a megszólított én vagyok, mi? ja, igen, az enyém. erre felém fordul, megereszt egy laza mosolyt mégis (addig komolyan, biztos voltam benne, hogy képtelen rá, olyan odakövesedettnek tűnt az összehúzott szemöldök és a barátságtalan arckifejezés) - király kis gép - mondja, és közben fizet is, mire válaszolnék, már ott sincs.
igenis van valami titkos mozgalom (na jó, nem is titkos)-összetartóereje ennek a kerékpáros közlekedésnek.