még mindig képes vagyok büszkén viselni az edzésen szerzett rondábbnál rondább lila foltjaimat, mint harci sérüléseket, a keménység mutatóit, muhahaha, nézd, mim van, ááá, dehogy fáj. itthon legalábbis egyátalán nem bosszankodok miatta, de múltkor a karomon lévő óriás lila miatt másfél hétig alig hordtam rövidujjút, mert meguntam, hogy munkahelyen (meg bárhol máshol) hogy mindenki eltorzult arccal kérdezgeti, hogy jesszusom, ez meg mi, és miért csinálsz ilyeneket. és most, hogy kisütött a nap pár másodpercre, eszembe villant, hogy remélem jó gyorsan elmúlik az, amit a vádlimra szereztem tegnap, mert így meg szoknyát nem vehetek fel különben :P

tudom-tudom, ne nyafogjak, én akarom ezt magamnak :P