különös árukapcsolás

a mai kor gyermeke nehezen fogja át ésszel a tízenéveket. hogy valami sokára "hozzon gyümölcsöt". nem csak átvitt értelemben, valóban is.
ülünk maminál, valamit mesél a kert baráti körről, hogy a nemtudommilyen gazda (tudod katusom, a rádióban is szokott lenni) mondta, hogy ha van egy jól termő fád, vedd a gyümölcs magját, de vagy tízet, ültesd el, és még ha sok vad is lesz belőle, lesz tuti egy-kettő, ami szuperre sikerül, ez is a nemesítés egy fajtája.
na de mami, nézünk furán, magról? fát? hát miért, mit gondoltatok? háde mami, az nagyon sokáig tart, hát mikorra lesz abból fa? hát ha a tibi vesz facsemetét, és elülteti, még az is vagy 3 év mire gyümölcsöt hoz, hát mikorra lesz a MAGBÓL fa? de most komolyan mami, annak akkor kell vagy 10 év, nem? hát de az rengeteg, mondja zsűl, hát gondolj bele, ha veszel egy magot, és mellé egy KUTYÁT....
ezt a mondatot pedig sose fejezhette be (vagy legalább 10 percet várnia kellett rá, hogy mégis) mert mamival visítva nevettünk. mert mi mást is vennél a gyümölcsfamag mellé, mint egy kutyát?

(a végkövetkeztetés egyébként az volt, hogy hát a kutya rég meghal, mire a gyümölcsfa gyümölcsöt hoz - lényegében egy kutyaöltő alatt nő fel egy fa - és hát mi értelme ennek, ha vehetsz facsemetét. megállapítottuk továbbá, hogy mami 85 éves szomszédbácsija igen optimista, aki tavaly rendelt diófához diót, hogy majd ő nevel belőle fát)