óda a sarki pékséghez

kábé ovis korom óta nem nagyon foglalkoztatott a kakaóscsiga, mint olyan. mondjuk amit anya vagy csilla vagy mami csinálnak az más , az fincsi, de ugye hazai ízekkel mindig így van az ember.
a boltiak viszont tényleg nem hatottak meg, a kelttésztás szerintem nem jó, a levelestésztás mindig iszonyúan száraz, és mivel nagyon laposra és nagyon szélesre csinálják, szét is esik. a szélében túl kevés a kakaó, a közepében túl sok. a princesses-fornettis látványpékségi kakós csigák meg olyan geil cukrosak, hogy azokról inkább ne is beszéljünk.
szóval a számtalan rossz tapasztalat után a kakóscsiga egyátalán nem érdekelt.
egészen addig, amíg meg nem nyitott a sarkon az új pékség.
eleve aljasságnak éreztem, hogy bármilyen korán indulok munkába, vagy bármilyen későn érek haza edzésről, ők még mindig nyitva vannak, a kitárt ajón kiáramlik a frissen sütött péksütik illata - kísértés, galádság.
nóri mondta, hogy hát olyan kakóscsigát, mint ott, még nem evett sehol (és még rémesen olcsók is ráadásul). persze, kakaóscsiga, gondoltam én, hát egészségedre. aztán amikor rohantunk szombat reggel a vonathoz, nem volt idő itthon reggelizni, na akkor már nem lehetett tovább kerülgetni a dolgot, be KELLETT menni a pékségbe, át kellett lépni a határt. túrósszív és sajtoscroissant - ááááááh, isteni mindkettő.
olyan lett ez az első vásárlás, mint amikor felbontok egy tábla csokit - amíg becsomagolva, érintetlenül fekszik a polcon, akár hetekig sem nyúlok hozzá, de mihelyt megbontom, kész, megszűnik a visszatartó erő, onnantól elfogy 1-2 nap alatt.
szóval ez történt a pékség esetében is. amíg nem tudtam, mit hagyok ki, könnyedén kikerültem. de azóta....
aztán tegnapelőtt marina megkért, hogy ha megyek le a boltba, hozzak már neki egy kakóscsigát. beugrottam hát a sparból hazafele, áhh, nincs is csiga, keresem, mit vigyek helyette, amikor már hozzák is az új adagot, frissen kisütve-porcukorral meghintve, még szinte gőzölög. és nem nagy lapos, hanem szolid méretű, de magas, nem kelttésztás, hanem rendes. kérnék egyet, ööö, nem is, inkább kettőt, csak viszek magamnak is, annyira jól néz ki, nem tudom otthagyni.
sietek vele haza, ki ne hűljön, és marinával együtt esünk neki a langyos sütinek.
és nóri nem hazudott, tényleg az elmúlt legalább 15 év legjobb kakaóscsigáját majszolom elégedetten, puha, omlós, nem túl kakaós, nem túl száraz, nem túl édes, ó, porcukros szénhidrát-menyország.
azóta nem múlt el nap kakóscsiga nélkül. reggelire, vagy ebédre, vagy vacsira, valahova mindig besuvasztódik egy :)