ruhák

a napsütésre és tavaszra való tekintettel tegnap tüntetőleg, "márpedig itt aztán nem lesz tél most egy jódarabig" felkiáltással elpakoltam a téli ruháimat. a nagyon télieket legalábbis. a nyáriakat meg elővettem, a kicsit nyáriakat legalábbis. a nagy pakolászás alkalmából pedig
- megtaláltam a téli szoknyáimat végre, így márciusra. épp időben.
- meg egyéb elveszettnek hitt darabokat is megtaláltam, összevissza, mindenféle szekrénysarkokba begyűrve. tök örültem nekik.
- ellenben nincs meg a dallasos pólóm. az űbertuttikirály besztevör dallasos pólóm. vigasztalhatatlan vagyok. ha láttátok valahol, értesítsetek, légyszi
- elő kellett vennem a régi nadrágjaimat. mit ne mondjak, nagyságrendekkel felemelőbb érzés volt "kifogytam belőlük" felkiáltással nyár végén a szekrény mélyére suvasztani őket, mint most "visszahíztam beléjük"-et mormolva megint előtúrni őket
- túl sok a kabátom. túl sok a pulcsim. túl sok a pólóm. nem vagyok hajlandó lemondani egyikről sem. a fogyasztói - vagy inkább vásárlói, birtoklói társadalom gyermeke vagyok. nincs menekvés a civilizáció ezen vakvágányai elől. ráfutunk mindenképp.