néha persze hisztizek, hogy az emberek furák és ridegek, aztán rá kell jönnöm, hogy tulajdonképpen nem is azok. tök jó, amikor a piros lámpánál becsorog mellém a robogós pizzafutár és váltunk pár teljesen jellegtelen, de kedves és melengető mondatot, amikor alig tudok elszabadulni a bicikliszerelőtől, mert folyamatosan szóval tartanak olyan emberek, akiket ott látok életemben először, és amikor kijövök a másik bicikliüzletből, és a másik eladó is utánam rikkant még vidáman hogy helló rozi, pedig nem is ismer, csak ugye a táskán ott virít.
és mindezt egy nap alatt :)