a jégpálya ördöge

az elmúlt két vasárnapon is voltam korizni, és olyan merész vagyok már korcsolyával a lábamon, mint még soha.
régebben mindig csak egyenesen előre voltam hajlandó menni, azt is elég instabilan. néha megpróbálkoztam a hátrafelével, de ennyi. frusztrált, hogy ádám annyira profin tud, nem fogok nekiállni ott bénázgatni mellette.
most pedig a srácokkal együtt próbálunk rájönni, hogyan lehet ügyesen fordulni és utána hátrafelé továbbmenni, gyakorolgatom a koszorút, rohangálunk egymás után a jégen, nagyokat ijedünk, ha a másik elesik, próbáljuk ellesni és megtanulni, amit dorcsa már tud.
forralt bor, kacagások, direkt és véletlen pörgésforgások, johó-johó, korcsolyázni jó!!!