februári hiszti

annyira február van... a február a legsemmilyenebb hónap, vagy a február közepe a legsemmilyenebb két hét, szóval értitek.
mert az őszi hideg még annyira nem hideg, és olyankor esőnek megvan a szépsége, és még hajtanak a nyári élmények és bíztat az advent közeledte, olyamkor még örülök a színes esernyőmnek és a kendőknek, és jól is esik a tikkasztó nyár után a hűvös.
de mostanra, a tél végére elfogytak a pozitív energiák, a napok csak vánszorognak már tavaszig. naívan örülök az első olvadásnak, mert valami miatt azt hiszem, hogy most aztán majd beindul, pár nap és itt a tíz fok és napsütés. de aztán persze nem, mert az első olvadás után fagy jön, vagy jéghideg eső, borús napok és felhős késődélutánok. már a forró teát is unom és a meleg kályhát is, nem kellenek már ilyenek. a vékony kabátomat akarom és a napszemüvegemet.
utálatos ilyenkor kidugni az orromat itthonról, órákig tartott, mire összeszedtem magam, és hajlandó voltam elindulni boltba, bevásároltam, de főzni már nem főztem, mert arra nem futotta már a kedvemből. ezért háztartási kekszet, pudingot és mikróssütit ettem ma, leírni is borzasztó. ehh.
rátesz minderre egy lapáttal, hogy bár már jobb a vállam, de zavar, hogy még nem százszázalékos, arra emlékeztet, hogy mit bénáztam vele edzésen, és ettől dühös leszek magamra, és a diplomámmal is foglalkoznom kéne, de ma nem sikerült, mindegy, majd holnap már tényleg, de emiatt is mérges vagyok, hogy nem tudom már összekapni magam basszus. ilyenkor a keksz, meg a kávé meg a redbull nem elég, hiába a fizikai enerdzsi, ha kis lelki tunning kell.
kéne venni egy nagy zacskó insntant ölelést, arra lenne most szükségem.