egyátalán nem szórakoztató dolog defektet kapni a vácin, főleg ha a kéznél lévő célszerszámmal nem tudom meglazítani a kereket tartó anyát. nem szórakoztató hazatolni a biciklit, és utána még elindulni alkalmas célszerszámot keríteni. (ez lesz most)
viszont nagyon menő lesz ezek után mégis kicserélni a belsőt, és büszkének lenni magamra :)
UPDATE: és tényleg roppant büszke vagyok magamra, mert egyátalán nem volt triviális úgy vissza rakni a kereket, hogy feszes legyen a lánc. sokat szenvedtem vele. de sikerült. én vagyok a nap hőse :D
2 megjegyzés:
nekem is volt mar 1-2 hazatolasom, a Krisztina tertol is fasza a Lagymanyosi-hidig tolni (ott felpattantam a HEV-re).
mondjuk arra meg ez sem vett ra, hogy potbelsot, vagy foltot hordjak magammal, viszont a kevlar betetes kulso szerencsere megritkitotta az ilyen eseteket. :)
:) hát nálam volt pumpa meg pótbelső meg gumileszedő is. csak az erő hiányzott a karomból.
hordok magammal ilyeneket, de valahogy azt nem tudom elképzelni, hogy egyszer valóban az úttest szélén fogok defektet javítani. de valahogy a lelkem nyugodtabb tőle. ha valóban akarnám, megtehetném :D
Megjegyzés küldése