rétes, hideg, Királyrét

bár nem volt ismerős, aki jött volna velem, mégis elmentem a lentebb már posztolt túrára. tegnap délután még nyafogtam marinának, hogy jaj, hát nem is tudom, de kinevetett, hogy hát ő igazán nem félt engem, feltalálom majd magam, menjek csak. jó, megyek.
aztán az egészet sikerült mégis majdnem elszúrnom még tegnap éjjel. felmerült ugyan bennem, hogy elő kéne venni megnézni luit, hogy minden oké-e, de a hittem a bal vállamon csücsülő kisördögnek, és elcsábultam, inkább megnéztem még egy részt a chuckból a kötelező kontroll helyett. persze nem kellett volna, mert így reggel ahelyett, hogy időben elindultam volna, még kereket pumpáltam, és féket igazítottam, és pont 8 perccel később léptem ki az ajtón, mikor amikor a találkozó volt a batyin.
jó, azért elindulok, meglátjuk mi lesz. nyilván mire én odaértem, már rég nem volt ott senki. mindegy, ha a megyedi-hídig sikerül beérnem őket, akkor oké. ha nem, onnan visszafordulok. a második probléma rögtön itt adódott: gőzöm nem volt, mi a hivatalos útvonal a hídig. így hát éles logikámat követve úgy döntöttem, hogy ha a duna mentén megyek végig felfelé, abból rossz nem sülhet ki, legyen hát így. bár a graphisoft parknál kicsit elkeveredtem, de rögös-rázós úton csak eléretem végül a megyerihez. és láss csodát: pont ekkor fordul ki a következő keresztezősédből egy kisebb csoport kerékpáro. úúú áááá, hát sikerült, szuper. beértem az utolsó srácot "helló, bocs, ti vagytok a királyréti túra? - ööö, ja igen. - éri csatlakozni? - persze, gyere csak" és én mentem.
elég hamar kiderült, hogy többé-kevésbé összeszokott bandáról van szó. ettől először kicsit elszontyolodtam, mert úgy gondoltam, hogy hát fasza, tökéletesen kívülálló leszek itt. természetesen hamar kiderült, hogy feleslegesen túráztatom magam ezen, már egy negyed óra múlva, mikor a lejegesedett hídon R-rel ketten toltuk át a bringát, egész jól elbeszélgettünk. később gödön a rétesesnél aztán még pár ember nevét sikerült megtudni, váltani pár szót, nevetni néhány poénon. kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen "beugró", azaz volt még más is, aki nem a standard túrás társaságból való, ez azért megnyugtatott kicsit.
következő megálló vác, forró fűszeres kávé R-rel és L-lel, melegedés a cukrászdában, jóság. aztán páran úgy döntenek, hogy inkább innen inkább visszahazamennek - a kísértés nekem is nagy, mert iszonyú hideg van. de aztán kemény voltam, maradtam, ha már erre szántam ezt a napot.
kismaroson még megálltunk egy lélekmelegítés erejéig. ekkorra már csak 11en maradtunk, innentől már nem lehetett vegyülni a tömegben, kaptam is az arcomba a komolyabbnél komolyabb és viccesebbnél viccesebb kérdéseket, a csokit meg a mézespálinkát. juhú :)
hát hajrá, irány fel a királyrét. innen már hegynek fel. I-vel az amerikaifociról beszélgetek közben, fel se tűnik a hegymenet, bejáratódott eddigre a váltó is, szalad az út alattunk.
az utolsó pár kilométeren azért már nem volt egészen őszinte a mosolyom, de I és T után harmadiknak értem föl, háhá, kemény vagyok. na iszok, veszem elő a kulacsot a tartóból, de ekkor veszem észre, hogy egy tömbbe van fagyva tea és kulacs, jót nevetek rajta. na mi az, jeges? kérdezik. nem, nem jeges, ez jég. mondom. nanemár, addide. mondja T. baszki tényleg! és a kormányhoz ütögeti, rendesen kopog rajta, nevetünk. pár mozdulattal már sikerül némi jégkását csinálni a jég feléből, tudok inni.
aztán mikor a többiek is felérkeznek, közfelkiáltással a vendéglő és a forró leves mellett döntünk. be is ülünk, közvetlenül a cserépkályha mellé. meleg, sör, babgulyás, boldogság.
hazafelé már kissé szétszakadt a banda, ki kismarosról vonattal, ki vácról, mindenki más tempóban. én I-vel meg T-vel mentem. 28-as tempó jó lesz? kérdezik tőlem. hát nem tudom, majd max leszakadok ha gyors, nem tudom számszerűsíteni a tempómat, nincs kilométerórám. oké, menjünk. bírom jól, bár folyamatosan a srácok mögött szélárnyékban, és pofátlan módon nem megyek előre egyszer sem fogni a szelet, azzal nyugtatom a lelkiismeretemet, hogy hát én vagyok a gyenge lány, tán elnézik nekem.
vácott aztán vonatra váltunk mi is, lassan sötétedik és egyre hidegebb is van.
a vonaton aztán belefutunk még a többiekbe, fáradt arccal beszélgetés, vidámkodás.
aztán már nyugati, elköszönés, kösszezjóvolt, puszi-puszi.

rettenetesen tetszett, köszi srácok, szuper volt.


UPDATE: odavisszalink :) kikerültem ide