önsajnálat, mert ha nem kettek volna kvaterniók, amiket azért igazán nem volt szép dolog megkérdezni, és nem tanfolyamhéten lett volna a vizsga és kivehettem volna a hét elejét szabinak, és nem kellett volna novemberben németországba menni és nem bukok emiatt eleve két kisházit, akkor sokkal de sokkal egyszerűbb dolgom lehetett volna.
és önmarcangolás, mert tanulhattam volna többet, és minden elé helyezhettem volna a grafikát, és gyakorolhattam is volna, és írhattam volna nagyházit, akkor nem nehezítettem volna a saját dolgomat.
lényeg, hogy nem lett meg a grafika.
de azért minden vizsgaalkalommal jobbnak és jobbnak érzem magam, mindig érzem a haladást, az előrelépést, mint anno THnál meg adatb-nél.
a baj nem az, hogy nem tudom megtanulni, hanem hogy nem akarom, mármint hogy idegesít, hogy ilyet kell tanulnom, nem érzem azt, hogy ennek értelme van,. hogy én ezt valaha használni fogom, hogy erre ebben a formában szükség van ahhoz, hogy belőlem jó mérnök informatikus legyen. de mpersze nem az én dolgom meghatározni ezt. az én dolgom, hogy megtanuljam, és sikeresen vizsgázzak belőle. előbb vagy utóbb.
és ha 80 éves koromban megkérdezik majd tőlem, melyik volt életem legszebb napja, nem az esküvőmet vagy a gyerekeim/unokáim születését fogom említeni. ó, nem.
hanem azt a napot, amikor kettest kaptam grafikából.
(persze nincs rá garancia, hogy a fent felsorolt események közül bármelyik is be fog következni :P )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése