ma csupa ilyen szerelmi élettel kapcsolatos dolgokról filozofálok

g-ék szakítása kapcsán felsejlettek bennem saját kapcsolataim végei, és azon kezdtem gondolkozni, hogy melyik jobb (illetve kevésbé rossz), ha te szekítasz, vagy ha veled szakítanak.
persze ez abszolút emberfüggő, hogy a nemkellesz érzéssel birkózol meg könnyebben, vagy a döntéssel járó felelősséggel. én - azt hiszem - inkább az előzővel, még akkor is, ha a két nagy szakítás közül az első, amikor én voltam a megmondóember, nagyságrendekkel simább leolyású és könnyebb volt.
mert a kidobott ember jogosabban szenvedhet, neki nem kell erősnek és toleránsnak és kedvesnek lennie, ő utálkozhat, bőghet, szenvedhet, sajnáltathatja magát. míg a másik féltől ezt sokkal kevésbé tolerálják, pedig szerintem ott lenni rosszabb, mert ugyanúgy hiányozni fog a másik, a megszokott élet apró és jelentéktelen elemei, de amikor ezek eszedbe jutnak, olyankor a kisördög álnok vigyorral belesusog a füledbe, hogy hát te akartad így.
a legjobb meg egyébként, ha nem is kell szakítani :P
juhú, tessék, máris megtaláltam a szépséget a szingliségben, ha nincs pasi, nincs brékáp. nekem a legjobb a világon :)