2010. január 5., kedd

- cseh tamást hallgatok.
anyám lányának érzem magam, ilyenkor méginkább.

- azért tök jó, hogy van nekem ilyen webkettes fiximentor-bringapajtim, akinek időnként elmesélhetem a kalandjaimat, gyanítom ugyanis, hogy a szűk környezetemet már nem csak hogy untatják, de időnként fárasztják is a kétkerekű dolgaim

- elmentem pénzt kivenni lakbérre, és csak az automatánál vettem észre, hogy a bankkártya helyett a supershop-kártyámat vittem magammal. francba a plasztik- és mágneskártyákkal. van vagy tíz.

Nincsenek megjegyzések: