avatar

rögtön az elején szögezzük le: imádtam. ugyanakkor tökéletesen tisztában vagyok a film defektjeivel is, de nekem ezzel együtt (vagy tán épp ezért :D ) nagyon tetszett.

a látványvilága gyönyörű. végülis arra épül az egész film. és épp ezért én, akit székbe lehet szögezni vizuális effektekkel meg grandiózus varázslatokkal, pont ennek a filmnek a közönsége vagyok. ha erre még rátesszük azt is, hogy sci-fi, a siker már szinte borítékolható. pont a rendező által kiszámított pillanatba hagyták el a számat az "áááááá"-k meg az "óóóóóó"-k, kapkodtam a fejem a repkerő cuccok elől, és próbáltam ellegyezni az arcom elől a szálló pernyét. látványosra találták ki a világot, amive a sztorit belerakták, gyönyörűre csinálták meg, és jó snitteket forgattak hozzá. csak szuperlatíviszkokban tudok róla beszélni.

maga a történet roppant egyszerű, eléképesztően sablonos, kiszámítható, utólag végiggondolva semmi újdonság nincs benne. azóta is azt vadászom, hogy melyik sztorirészlet hol is szerepelt már korábban. film közben ugyanakkor ez nem zavart. aki nézett már velem bármit is, az tudja pontosan, hogy már az apróbb konfliktushelyzetek is roppantul zavarba tudnak ejteni, otthon időnként ki-be rohangálok film közben a szobából, meg fel-alá a tévé előtt. szóval számomra az avatar kiszámíthatósága előny (és ezért is írtam, hogy a defekjei miatt is szeretem) ha az agyamnak az iszonyat mennyiségű vizuális impulzus mellett még a komoly történettel is meg kell bírkóznia, az valószínűleg már túl sok lett volna. így viszont az arány - számomra - tökéletes.

sokat számított, hogy nem mentem túl nagy elvárásokkal moziba. nagyon sok különböző véleményt hallottam a filmről, a legtöbben fanyalogtak rá. ezek után tulajdonképpen már el sem akartam menni (de mivel ájkáéknál felszabadult egy hely, beugrottam) szóval azokkal ellentétben , akik az elsők közt nézték meg a filmet, nem számítottam túl sokra. talán pont ezért tudott végül lenyűgözni.

viszont az való igaz, hogy akinek egy filmben a sztori a fontos (fontosabb) annak ez nem nyújt sokat. én azonban nem a sztoris típus vagyok (a komoly filmeg meg is fekszik sokszor a gyomromat) én az izgalmat szeretem, az akciót, a látványt, a kacagást, ha a film bele tud ringatni a maga világba úgy, hogy arra az 1-2 órára részének érezd magad. tegye ezt a történettel, a hanggal, a látvánnyal, mindegy, csak tegye. és ezt számomra az avatar nagyon jól hozta.

ami nem tetszett, hogy hosszú volt, egy fél órával kevesebb sokkal több lett volna. de ez legyen alegnagyobb problémám vele.