a szombati kerékcserén felbuzdulva tegnap megint nekimentem luinak, mondván egy sárhányó igazán nem foghat ki rajtam. de kifogott.
mert vastag a külső, 25-ös, és így nem fér be a sárvédő a gumi és a fék közé. de ezt nem voltam hajlandó elhinni, azt hittem, csak én bénázok, hogy nem megy. szóval elbasztam ezzel másfél órát még késődélután, aztán elmentem kkatával sörözni meg pletykálni egyet, aztán hazaértem és akkor még vagy két órát. könyékig fekete lettem, még az orrom is bicikliolajos volt, egykor már negyed órát kerestem az anyacsavart, amit a markomban tartottam. szóval feladtam, leszereltem. majd ha megint esni fog az eső és megint kétségbe esek, akkor veszek vékonyabb külsőt és nekiállok megint. de ma szárazság és napsütés van és így nyugi, tökjó.
a csoda egyébként az, hogy nem sikerült elrontanom semmit, mármint hiába rakosgattam fel-le a kerekeket, mégis egyben maradt a váltó, és a fékeket sem sikerült vészesen elállítani (jójó, kicsit húzni azt kell majd még rajta, de rosszabbra számítottam) pedig ezeket még leszedni is le kellett, hogy fel (aztán le) tudjam csavarozni a sárvédőt :P
még pár ilyen bringaszerelő gerillaakció, és igazán tökjó leszek :D
más biciklijéhez hozzá nem nyúlnék, de a sajátomat már zseniálisan tudom - ha nem is megjavítani, de legalább nem tovább rontani :)