sufnituning

ez az egész sztori a sárvédő körül most már tényleg kezd igazán röhejes lenni.
délelőtt ugyanis, amikor esett, bepánikoltam, kész, tényleg kell sárvédő, nem játszunk tovább. bemegyek szerelőbához, tegyen nekem rá valamit. bááármit. csak működjön.
szerelőbá pedig hümmögött, nézegette, levett egyet a polcról, hát neki ilyenje van, ezt így rá tudjuk tenni, jó lesz-e . nekem jó, mondtam, ha úgy tetszik gondolni, hogy az úgy oké, nekem oké. az elsőre természetesen ez sem ment fel, nem baj. odaadja, hátha jó lesz még valamire.
aztán a hazafele már a hátsóról is bebizonyosodott, hogy mégsem oké az úgy. hát basszus. nem hiszem el. úgyhogy itthon nekiálltam, faragtam, bilincseltem, csavaroztam, és végül felraktam az elsőt hátra (oké, ez most bizarrul hangzik, de annyira azért nem az, meg egy próbát megér, máshova úgysem jó.) csak attól tartok, hogy rövid lesz. de akkor még mindig vissza lehet rakni a hátsót, valahogy, ügyesen. sufnituningolva azt is.
és a gond egyébként mindig, újra és újra ugyanaz, hogy ez a bringa apró. minden rövid, kicsi és szűk rajta. ezért hát semmi extraság nem fér be sehová, minden akad, szorul, kilóg.
meg kéne nőnöm... meg luinak is.