idén nem lelem a karácsonyt. egy-egy pillanatra persze megvan, mézeskalácsevés közben, vagy amikor a dido-dalt hallgatom (ami épp itt is az aktuális zene), de hiába pakoltam tele a szobámat hópelyhekkel és karácsony-manókkal és hiába teszem be az az ilyenkor szokásos zenéket, egyszerűen nincs meg az a fíling, ami már november végével rám szokott telepedni. amitől lelkesen ajándékokat keresek és találok ki és gyártok, amitől izgatottan lesem a kipirult arcokat, hogy tetszik-e, és ami segít hinni abban, hogy ez az ünnep igazi, más mint a többi.
és persze várom a nagy családi vacsorát, ahol mindenki együtt lesz és örül, meg a kicsik előadását a templomban, csak valahogy nem találom a lelkem ünneplőruháját, hogy beöltöztethessem addigra, elkavartam valahova az elmúlt fél évben.