aztán mikor egyedül maradtam estére az albiban, üvöltetősre bekapcsoltam az eltérített télapót, ha már ez az első alkalom, hogy nem tudtam hazamenni mézeskalácsot sütni, legalább ennyi legyen.
szóval a 25 éves lány szobájából üvölt a mesejáték, miközben ő üvölt vele a konyhában (mivel kívülről tudja az egészet) eközben meg táncikálva lasagnét főz.
hát, nem véletlen, hogy csak olyankor csinálok ilyet, ha nincs más itthon. csubi meg csak tanulja meg tolerálni :)
jut eszembe, már nagyon bátor és merész ám, akkor is ki mert jönni a házából, amikor itt volt a fiú, sőt, még produkálta is magát, mászott a ketrec falán, meg minden.
reggel pedig (na jó, inkább délben) kikerekeztem az ikeába. egyrészt a szívem szakadt meg luiért, mert olyan, de olyan rossz volt az út, én meg nem vagyok elég figyelmes, ezért kapta a pofonokat jobbról-balról-alulról. áúú. másrészt viszont tök jó volt, mert így nem vettem meg minden szirszar marhaságot, amit megtetszett, mivel a virágostáska komoly határokat szabott az elhozható cuccok mennyiségének. még így is ki volt teljesen tömve hazafelé.