utálok álmodni, az álmokból nem sül ki semmi jó, ma is álmodtam, és egész nap depis vagyok emiatt, és befordulós zenét hallgatok, ettől még depisebb leszek, és nyűgös is, és szerencsétlennek érzem magam, haza akarok menni és kisgyerek lenni és bebújni anyukám ölébe és nem nézni ki a világra, de legalábbis visszamenni az albiba, leengedni a redőnyt, bekucorodni az ágy sarkába, és forró tea mellett filmet nézni és sajnáltatni magam, nem akarom se a születésnapot se a névnapot se a karácsonyt és az adventet sem most, ugyan minek és kinek, nem akarom az őszt, sem a telet, mert most így egyáltalán nem jó, nem olyan, mint kéne lennie, nem akarok én most semmit-semmit-semmit, ááá.