számítógép-bicikli-varrógép. ez a hármas határozza meg a napjaimat, mióta hazajöttem. persze beugrik közéjük egy-egy edzés, nia, teázás, de ha hopp, van 10 szabad percem, akkor gyorsan megcsinálom az egyik táska fülét, jaj, egy szabad félóra, akkor összedobom a másiknak a szabásmintáját.
és ne értsétek félre, egyáltalán nem panaszkodom. mert szeretem csinálni, imádom, amikor végre elkészülök valamivel, és a többiek azt mondják, bakker, ez tetszik. ráadásul most, hogy nem "csak" magamnak lesz, igénysebben dolgozom, minden rendesen elvarrva, a cippzárak, műanyag kallantyúk is a helyükön. az új géppel egy álom a varrás is, gyors, csendes, hibátlan.
és a két hetes müncheni sör-kaja terápia után nincs is annál jobb, mint mikor hasítod a körutat reggel, arcodba csap a csípős menetszél. végre egy kis izomláz, érzem, hogy vannak izmaim, mert fáradtak, kicsit fájnak néha, de kit érdekel, vagyok, jól vagyok, köszi. (már legalábbis amikor nem álmodok hülyeséget, de olyan csak havonta egyszer van, annyi depis nap belefér...)