Más kérdés, hogy rég nevettem ennyit, mert amikor tudatosult bennünk, hogy miért is indultunk neki két órás alvás után (jaja, előtte mulattunk…) a több órás autópálya-menetnek, akkor gyakorlatilag gurultunk a röhögéstől. És amikor kiderült, hogy az egyetlen többé-kevésbé monumentálisnak és érdekesnek tűnő vár is magántulajdonban van, és nem lehet megnézni, akkor már mindenki kész volt. Úgyhogy járkáltunk kicsit, vettünk svájci csokit, ettünk svájci dönert aztán hazajöttünk.
Közben átutazóban keresztül hajtottunk pár svájci falun, na az viszont valami gyönyörű volt, szájtátósan, úh-úh-azt-nézd kiabálósan gyönyörű. (de a szerelem Bajorország maradt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése