költözés

na ma már az albiban aludtam. a tegnapi nap borzasztó volt, egész nap pakolni meg szerelni meg cipelni meg ilyesmi, hajnal háromig nem bírtam abba hagyni a rendrakást, akkora volt a kupi. az etamami-gén aktiválódott.
mivel múlt szerdán a koliból már ki kellett költöznöm, ezért nem volt kérdés, hogy az első adandó napon már költözök is be az albiba. közel egy hétig hajléktalan voltam, hol itt aludtam, hol ott. igyekeztem senkinek nem terhére lenni, csak csöndben meghúzni magam mindenhol(ez utóbbi nem ment :P)
szerencsére ádám is be tudta illeszteni a programjába, hogy délután átköltöztessen, ez alkalomból pedig rendesen percre pontosan beosztottam minden időnket, hogy beleférjen az ikea, meg minden.
szóval délelőtt egyedül kimentem az ikeába, összeszedtem mindent, ami kell (ötvenkilós szekrényeket emelgettem le polcról, meg puzzel-öztem kétméteres dobozokkkal, hogy rendesen elférjenek a bevásárlókocsin, igazán büszke vagyok magamra). el se hittem, hogy végül sikerült mindent bepakolni a VWbe. nem rajtam múlt :)
alig 10 perces késéssel megérkeztünk, hogy átvegyem a kulcsokat. onnantól aztán nem volt megállás, róttuk a köröket a kocsi és az ötödik emelet közt - az ággyal meg a polccal(oké, minden lapra szerelve) például gyalog, mert az ágy nem fért be a liftbe, én meg szolidaritásból akkor szintén lépcsőn.
aztán a másik alig hiszem el az volt, amikor a koliból minden cuccomat sikerült megint egy körrel elhozni. persze egy csomag ropi sem fért volna már el pluszban a kocsiban. megint csak nem rajtam múlt. tök jó volt, minden szembejövő ismerős lelkesen segített kicucclni a holmijaimat.
aztán tamás is beugrott segíteni, hárman róttuk immár a köröket a VW és az 5. közt. egész hamar felkerült minden - ekkor lehetett csak igazán látni, milyen sok is van még hátra. de a srácok maradtak és segítettek, összerakták a szekrényemet meg a fotelomat, a kis asztalt, meg az ágyat is nagyrészt. így nekem csak az íróasztal és a polc maradt, no meg pár csavar az ágyból.
miután még gyorsan elrendeztük a bútorokat, ádám este 10 körül el is szabadult, így ott maradtunk ketten: én és a káosz.
éjfél körül még átmentem a koleszhez, elhoztam luit, de előtte-utána csak pakoltam, rendeztem, rendezkedtem, illesztettem, helyeztem és rakodtam. hajnalig.
de most már alig hiányzik valami, az íróasztalomat kell még elrendeznem, a forgószéket összerakni, takarítani és voilá, kész is mindjárt minden.