2009. szeptember 7., hétfő

az a szép, hogy a biciklim van annyira kedves velem, hogy nem a körút közepén engedi el magát, hanem a szerelőnél.
elvittem ugyanis megint, mert állítani kellett kicsit a váltón (miután beleakadt a nadrágom a váltókarba és így botrányosan túlfeszítettem, kerregett és kattogott már napok óta) aztán megkértem, hogy ha már itt vagyok, kaphatnék-e pár pumpányi levegőt a kerékbe. és amikor kaptam, az első azt mondta, hogy sssssszzzzz. pontosabban, hogy ssssssssssssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz... hát, akkor cseréljük azt a belsőt is.
szorosra volt húzva a szelep, kiszakadt a gumiból. viszont ezek után végre a szerelő is elhitte, hogy amikor a hátsót kellett cserélni, akkor is ez volt a baj. hitetlenkedve nézett rám előtte, mikor azt mondtam, hogy dehát semmi más lik nem volt rajta, csak a szelep félig leszakadva.
így viszont már tényleg minden gyakran cserélendő kopóalkatrész új rajta, és bármennyire is szeretem a szerelőbát, most egy darabig inkább nem mennék.

Nincsenek megjegyzések: