lui és én

elkezdődött hát közös életünk luival. oké persze már meg van egy ideje, de eddig nem volt alkalmam használni. most viszont vele megyek minden nap szigetre és óhh, hát egy igazi bicikliálom. könnyű, suhan, kezesbárány. meg sem érzem ezt a napi 20 km-t, ami egyébként nem sok, de mivel rég bicikliztem folyamatosan ennyit, kicsit tartottam tőle. előre örülök, mikor sétálok a kármánba a biciklitároló felé, hogy ráülhetek, és amikor indulok hajnalban haza.
a nyeregben magabiztos vagyok, nem bánthat senki, elfutok a gondok elől, mert villámgyors vagyok, és a biciklin még gondolkodni is sokkal jobb, mint itthon egyedül a szobában, ott csak a jó gondolatok jönnek, olyankor egészen boldog is tudok lenni.