kitől mit

mindenkitől kapunk valamit. most itt nem ilyen tárgyi dolgokra gondolok, hanem a minden másra. amikor valaki mesél valamiről, a lelkesedése átragad rád, kipróbálod, megnézed, megszereted és onnan kicsit a tiéd is. ez is egy fajta ajándék, csak tulajdonképpen sokkal jobb, mit amit a kezedbe foghatsz. kicsit persze faragsz rajta, mert nem épp ugyanazt és nem pont ugyanúgy szereted majd, de mégis csak tőle kaptad.
én ráadásul roppant lelkesedős típus vagyok, könnyen megszeretek valami. úgyhogy nagyon-nagyon-nagyon sok ilyenem van, sok kis másoktól örökölt szeretem-morzsa.
ott van például a horgolás, még kisebb voltam, mikor megtanultam. de megszeretni akkor szerettem meg, mikor megláttam ági mindenféle szuper mittymüttyeit. ágitól kaptam még a színeket, régen féltem mindentől, ami színes. aztán együtt laktunk egy évet. és már az zavar, ha valami színtelen.
ádámtól kaptam a rockyt meg a rockabillyt, hogy fesztelenül tudjak táncolni bármire, hogy rongyláb, hungária és mystery gang. meg hogy mennyire jó, ha az embernek vakarásszák a hátát :)
percstől van a ribizlikocka meg az R.E.M., gábortól az, hogy az idióta és kretén dolgokat is lehet szeretni, fannitól a magassarok, tamástól a vízipipa.
mindez a repülőkről jutott eszembe. korábban egyszerűen nem volt hozzájuk közöm. aztán nemrég hihetetlen lelkesedéssel mesélt nekem valaki róluk, olyan igazán gyermekivel. én meg nem értettem ez egészet, kicsit utánanéztem, képek, videók. aztán a sok bosszankodás a rakparton felhúzott lelátók miatt(mert nem fér el az ember biciklivel), amire azt mondtam, hogy ha már szenvedek miattuk, akkor legalább megnézem, miért is húzták fel őket (redbull air race).
most pedig munkaidőben az ablakra tapadva bambulok ki, mert itt köröznek Besenyeiék a fejünk felett, rajtam kívül mindenki utálja mert zaj és fúj, én pedig tapsikolva örülök minden apró figurának.