kinyílik a világ

egész nyáron, ahogy közeledtem kollégista napjaim végéhez, azt éreztem, kinyílik a világ. szebb, színesebb, érdekesebb, mozgalmasabb. más.
pedig régen szószólója és egyik legaktívabb élharcosa voltam az sch-s életnek. szerettem, de belegubóztam. alig találkoztam olyanokkal, akik külsősök voltak, nem csináltam semmit olyat, aminek ne lett volna köze az egyetemhez vagy a kollégiumhoz.
most pedig, hat év után végre látom, mit csináltam rosszul. végre sikerül kiszállnom, magam mögött hagyni. végre újra találkozom a "régi" barátaimmal, végre nem táborokban nyaralok, végre nem lesznek szobatársaim, végre végre végre :)
ezt is, azt is magamnak köszönhetem. ennek is, annak is megvan a maga ideje, mindkettőt lehet szeretni. csak tudni kell, mikor, meddig, hogyan.