az elmúlt hetekben visszataláltam a revolverek, lovak, kalapok, útonállók, banditák, jófiúk és sivatagok világába. nosztalgikus és mégis újszerű, hiszen a Leone-féle spagettiwesternek egészen más műfajba tartoznak, mit bármi, amivel eddig találkoztam. de jók, nagyon jók.
lányok, ha a lövöldözést meg ütlegelést nem is szeretitek, hát az ifjú Clint Eastwood szúrós kék szeme miatt nektek is kötelező darabok ezek :D
azon túl pedig, hogy zseniális az összes film, amit láttam ezekből, persze megvan mindnek a maga diszkrét vicces bája is, hogy mindenki meghal egy golyótól pillanatok alatt, akkor is, ha csak valahová a hasába röpítik, hogy minden lövésnek hihetetlen hangja van, meg ilyesmik. és még ha ironikusan meg is jegyzem mindet, attól még magát a filmet szeretem, csak nekem mindig beszélnem kell filmnézés közben, moziban is, gép előtt is. ezért is hajlandóak velem olyan kevesen moziba menni. (hmm, gyakorlatilag csak B ) - emlékszem még azokra az időkre gimiből, amikor senki nem akart mellém ülni, ha csapatostul mentünk mozizni a lányokkal... ugye, Percs ? :P
1 megjegyzés:
Naigen, bár én ezekkel a szemekkel jó régen találkoztam utoljára... jóképű, na.
(És én is folyamatosan dumálok film közben, szörnyű.)
Megjegyzés küldése