tegnap egészen meglepődtem azon, hogy ha akarom, mennyi minden belefér egy délutánomba.
na jó az a délután igazából nem délután, hanem este, csak mivel eleve este érek haza munkából, ezért eltolódnak nálam a napszakok, ez például a 4 - 5 óra és lefekvés közti időt fedi le.
időnként csak bebuffadok a forgós székbe munka után, kijelentem, hogy a napnak vége és nem csinálok a továbbiakban semmi értelmeset. és persze nyafogok, hogy nekem igazán nincs semmire időm a munka mellet.
ehhez képest tegnap megtáltosodtam. pedig délutános voltam, így majdnem fél 7 volt, mire a kolihoz értem. fáradtan, feltört-fájós láb miatt nyűgösen. nem sok jóra számítottam magamtól. mégis, amellett, hogy lógattam másfél órát a lábam B-vel, még elmentem bevásárolni, megfőztem 3 napra előre (2 különbözőt, ilyenre sem volt már példa egy ideje :P) megnéztem egy filmet, világmegváltottam Tamással, és még a grafika-könyv is a kezembe került.
mondjuk volt is hajnak 2 mire ágyba kerültem :P
de amire legbüszkébb voltam, hogy sikerült beérni ezek után is reggel 8ra dogozni.
mostmár lesz mit a saját orrom alá dörgölni: tudom, hogy képes vagyok hát az Etamami gént aktiválni, és aktív lenni a nap 24 órájában.
képes vagyok rá, csak nem szeretem :)