nekem a balaton

normális esetben a riviéra. sajnos nem mindig. ezen a héten például jégkamra volt inkább.
Balaton-maratonra mentem le anyáékhoz. én nem futottam (a családban egyedüliként tartom még a frontot és állok ellen az egészséges életmód örök csábításának) de hugi és tibi igen, minden elismerésem az övék.
tudtam én, hogy hideg lesz, de becsapott az, hogy szombat reggel még sütött budán a nap. úgy gondoltam, egy relatíve vastag pulcsi elég lesz, esőre nem is gondoltam, őszi időjárás lehetősége eszembe sem jutott. ez volt a probléma.
mert lent Nemesgulácson már nem sütött a nap, de legalább nagyon hideg volt és zuhogott az eső. az egy darab pulcsi jobbára semmire nem volt elegendő, illetve csak arra, hogy mélységes letargiába taszítson, hogy csak ez az egy van. szegény anya szenvedett is eleget, hogy megpróbáljon jobb kedvre deríteni, pedig igazán nem rajtuk, csak magamon múlt a hiszti.
végül Keszthelyen kávé + pizza rendbe tett, aztán hugitól kaptam még egy plusz pulcsit és onnantól végre újra kedves aranyos vihorászós jógyerek lettem.
szóval végül tök jó volt, hogy nem váltottam be előzetes fenyegetésemet és nem jöttem haza az esti vonattal.