2009. április 5., vasárnap

ne tanulj

ne tanulj napsütéses tavaszi délutánokon, nem normális dolog, és bizonyítottan nem is tesz jót, mint az alábbi ábra is mutatja.
valamint sose adj idiótának karácsonyra webkamerát, mert előbb vagy utóbb, de egyszer csak biztosan elszabadul a pokol.



valamit szeretném itt ország-világ előtt megkövetni a hugomat, nem gondolom, hogy elcserélt gyerek, és azt sem komolyan mondtam, hogy a gonosz csírája lakozik benne. (bár amennyiben mégis rokonok vagyunk, akkor ez utóbbi semmiképpen sem zárható ki, tekintve h mégis csak hasonló génjeink kell, hogy legyenek.)
én büszke vagyok a testvéremre, más kérdés, hogy ő mennyire büszke rám :)

3 megjegyzés:

julcsi írta...

Hm, ezek után a képek után már nem haragszom...és határozottan büszke vagyok rád! Végre felvállaltad a valódi énedet!

rozi írta...

tudtam, hogy meglágyul majd a szíved ;)

Névtelen írta...

Huh, de nagy az összhang. Én is büszke vagyok rád Katus, hogy mered vállalni ezeket a képeket. Ennyi év tanulás ezt hozza ki az emberből. Sebaj, így is szeretünk.
Anya