gasztrosznob?

mindig gasztrosznobizmusnak gondoltam annak vég nélküli hangoztatását, hogy főzni csakis kifogástalan, minőségi alapanyagokból szabad. hiszen ugyan már, ki engedheti meg magának, hogy csirkéből és tojásból csakis a tanyasit, péktermékből a teljes kiőrlésűt, zöldségből a mindiglegszebb frisset, sajtból a szép olasz és francia vagy akármilyen nemzetiségű, de mindenképpen jó nevűt, csokoládéból a minimum 70%-t válassza? szerintem a magyar lakosság nagy részének se pénze, se ideje ezekre. aki meg rővididőn belül saját egzisztenciát, önálló életet és anyagi függetlenséget akar kialakítani, hát az főként nek ilyenekre költi a pénzét. (ez nem azt jelenti, hogy szemetet eszünk, közel sem, de bőven megfelel a középkategória.)

na ma fordult először elő, hogy sikerült gallyra tennie az alapanyagnak a kaját. nevesen a zacskós rizsnek (nem tudom, milyen fajta) és a spar mustárnak köszönhetem a dühömet. a zacskó ugyanis fogta magát és szétrepedt, így a rizs fele bánatosan és menthetetlenül úszkált a víz tetején. no de mindegy, van még zöldköret is, a rizs másik fele pedig még menthető, ehető.
na de a mustár.... sose voltunk nagy mustárfogyasztók, virslihez max, nagy ritkán máshoz. gondoltam, ehhez a nem kell a legeslegjobb. aztán ma kitaláltam, hogy legyen mustáros hús. igazán jól indult, pritaminpaprikával és póréhagymával összepirított husi, egy kis fokhagyma, só, jöhet a mustár is. gyanús volt, hogy nem sárga. valami ronda koszosfehér, némi szürkés-barnás beütéssel... hm... aztán az megkóstoltam. borzasztó, ecetes-savanyú, mustárra csak egészen halványan emlékeztető cucc volt. de ekkorra már mindegy, rajta van a husin. mindjárt kész is.
na mindegy, ez van, el fog fogyni, csak már úgy rákészültem, hogy finom lesz.

mindez után persze nem következik, hogy mostantól mindenből csak a legjobbat. de jobban meggondolom, hogy mit, az tuti.