tegnap este lefekvéskor tök egyedül voltam a szobában. halálosan fáradt voltam már,, meg kicsit meg is vagyok fázva meg szar kedvem is volt, és akkor ott nagyon magányosan éreztem magam.
aztán eszembe jutott apa, és hogy mennyire hiányzik, és hogy nem fog falovat csinálni a gyerekeimmel soha, és nem fog tánconlni velem a talánegyszermajdcsaklesz esküvőmön.
akkor, ott nagyon sajnáltam magamat, és a leendő gyerekeimet. és nagyon zokodtam, egyedül, a palan alatt.

már több, mint négy éve.