pontosan így érzem a mairól. attól, hogy van, nem lesz semmi jobb, de ha nem lenne, akkor sem változna semmi. az idő pocsék, a hangulatom is. unatkozom, pedig dolgozni kéne. idiótaságokat olvasok a neten dokumentálgatás helyett. legszívesebben csak hátradönteném a fejem a forgósszékben és zenét hallgatnék munkaidő végéig. ebben azonban megakadályoz, hogy túl közel ülök az ajtóhoz és meglát valamelyik főnök, valamint hogy rossz az mp3-lejátszóm (vagy csak le van merülve, szóval nem szól).
ha hazaérek, legszívesebben átaludnám az egész délutánt-estét, de nem , mert akkorra meg időzítettek nekem egykét kötelezőt. báhhh....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése