szokásos havi pánikroham

mostmár le lehet írni, mert megszűnt az oka :)
szóval lassan minden hónapban eljátszom ilyentájt ugyanazt, amikor az istennekse akar jönni. olyankor már látom magam előtt ahogy kialvatlanul, karikás szemmel két pelenkázás között tanulok vizsgára, ahogy állásinterjún azt mondják, hogy "jaj hát kedves anyuka, mit vár itt 3x évesen munkatapasztalat nélkül, meg hát tetsziktudni, az az informatikai diploma hamar elévül ám", és hogy már sosem látom londont és párizst, és ilyenkor hülyeségnek tartom az egész családalapítás-mizériát, miért is vannak oda érte az emberek? és igazat adok madonnának: szülj csak 4x évesen, akkor már nem kell ilyenek miatt aggódnod.
aztán persze végül jön mégis, mert csak elszámoltam a napokat, vagy az új gyógyszer miatt van, vagy a vizsgaidőszak és stressz miatt. és megnyugszom, elúsznak a felhők, és madonna ismét hülyének tűnik, a gyerekek ismét aranyosnak.
de ilyenkor elkezdem készíteni a todo listámat: mi az, amit még mindenképp meg szeretnék tenni, látni szeretnék. és jobban kezdek dolgozni: tessék csak megnézni, jó munkaerő vagyok, lehet rám építeni hosszútávon is. és kicsit spórolni: bármikor szükség lehet rá.
persze nem akarom sokáig húzni, de arra a 3-4 évre még igenis szükségem van. gyerek vagyok még, basszuskulcs. fel kell nőnöm.