enni szeretek, de hát ezt mindenki tudja rólam, aki meg nem, az igazán megláthatja :P. azonban korom előrehaladtával muszáj volt megtanulnom kulináris igényeimet magamnak kielégítenem (gyk főzni) mivel finnyás ugyan nem vagyok, de valljuk be, a menzás rizseshús és borsóleves egyszerűen szar. mindenhol.
amint pedig elkezdtem vakarhatni a serpenyő és fazék allját rájöttem, hogy ez majdnem olyan jó, mint maga az evés. úgyhogy mostanában már nem csak az utóbbi pusztító, de a megelőző alkotó szenvedélynek is szívesen hódolok. van már saját sikerreceptem is, amire bukik az egész család, szóval jó úton haladok. de azért jobb szeretek másoktól tanulni, mint a saját hibáimból. úgyhogy néztem én már végtelen dzsémiolivert, mindenféle spektrumos főzős varázslásokat, lapozgatok rengeteg stáljucót (neki a műsorát nem szeretem, no de a receptjeit, ohh, azokat igen) és most végre-végre találtam egy roppantmód élvezhető gasztroblogot is. hazudnék, ha azt mondanám, hogy szakmai szempontból a legjobb a fellelhetők közül, fiszen ott van pölö a fűszer és lélek vagy a chili&vanilia de ezek valahogy távol állnak a munkás hétköznapok valóságátó.
úgyhogy marad nekem a mitfőzzekmamagamnak és a titkon dzsémioliver ifjukori énje iránt érzett még ma is pislákoló gasztroszerelmem :)