ezt ma találtam és nagyon tetszik :)
már csak azért is, mert hugival meg vagyunk róla győződve, hogy minden könyvnek lelke, története van. Például a monte christo grófja, amit anya 14 évesen húsvétkor olvasott és nagymamám barackmagot csinált és anya falta a könyvet is és a sütit is. és amikor mi, nagyjából ugyanannyi idősen kezünkbe vettük, peregtek belőle a rózsaszín kristálycukorcsilámok, és anyaának hirtelen eszébe jutott minden.
vagy a 80 éves német nyelvű matekkönyv, amit hugi vett egy antikváriumban. 2 tulajdonosa volt, a KékToll és a Ceruza birtokosai. a ceruzás lényegesen tovább jutott benne, mint a tollas, megjegyzéseket írt egész hosszan a margóra. de a deriválásig egyikük sem jutott el, a könyv vége teljesen szűz. vajon miért?
szóval ezért tetszik ez a kezdeményezés: ezeknek a könyveknek hihetetlen történeteik lesznek a végére...
keresek valamit, amit jól elhagyhatok és izgulhatok, hogy mi lesz a sorsa. mondjuk az a baj h olyat érdemes elhagyni, amit érdemesnek tartok rá, hogy mások is elolvassák. azokat viszont sajnálom :P asszem antikváriumban keresek majd egyet kimondottan erre a célra :) mondjuk szerb antalt :) és jaj, úgy találnék én is egyet :)
2 megjegyzés:
én egy Krúdyt hagytam el, de nem jeleztek vissza és az annyira rossz :( attól félek, hogy az a rosszarcú néni vitte el, aki olyan furcsán nézett, amikor megálltam, kiszedtem a táskából a könyvet, kiraktam és továbbmentem... :P
;) de lehet, hogy a rosszarcú néni lelkesen olvassa azóta is, csak kicsit kassan halad vele és nincs neki internete, hogy szóljon, hogy megvan.
én valahol az egyetemen akarom elveszteni, ott azt hiszem, jó kezekben lesz :)
Megjegyzés küldése