valamelyik nap este 10 körül kellett hazajönnöm a HK-irodából. miközben trappoltam le a lépcsőn, szidtam magam, lehetett vola annyi eszem, hogy TMCS napján bicikivel jövök be. mert nem sok az a 10 kilónéter, 40 perc és otthon vagyok, de a hátam közepére sem kívántam az éjszakai testmozgást.
ahogy kiléptem a kapun, megcsapott a koranyári este enyhe, illatos levegője. amikor láttam a többieket lemenni az aluljáróba, én meg elindultam a dunapart felé, kezdtem azt érezni, lehet mégis én jártam jobban.
a kivilágított város gyönyörű volt, sokkal szebb, mintha a koszos kocsiablakon keresztül néztem volna. a forgalom már szinte teljesen elült, a délelőtti szmogból alig lehetett érezni valamit. a levegő langyos volt és pesti viszonylatban tiszta. kivételesen a Duna felett is csak enyhe szellő fújt. harmonikus és nyugodt volt minden és minkenki, a szembe jövő pár ember mind mosolygott, az a néhány autó is csöndben és nyugodt tempóban gördült, nem kavarták fel szárnyashajók vagy uszályok a folyó vizét.
muszáj volt a lánchíd közepén megállnom egy pár percre és csodálattal adóznom annak a városnak, amitől egyébként néha a hideg kiráz.
ahogy kiértem a 13. kerület Árpád-hídon túli, zöld részére, már nem is a tavasz-illatot éreztem, hanem azt a kellemes vízpart-illatot (keveredve mindenféle zöld-szaggal) ami az otthoni sziget-sétákat és a Búbánatba biciklizéseket juttatta eszembe.
jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése