hogyha fú a szembeszél

a száj hallgat, a szem beszél a szembe por megy.
tegnap bicajozni mentünk anyáékkal, ki dömösre. sütött a nap, jó volt az idő, volt fagyi meg sör. szóval egy tökéletes kirándulásnak tűnt, egészen addig, amíg el nem indultunk haza felé. ugyanis olyan piszok szembeszelünk volt, hogy még... szóval szenvedtem rendesen :P és estére alig bírtam felállni, annyira fájt a térdem (izomláz? szallagok? tudja a fene...) de mostmár minden oké, csak önlabot írni ne kéne.