az esztergomi kórház nőgyúgyászatára igyekeztem hétfő délelőtt. háromnegyed kilencre futottam be. valami miatt biztos voltam benne, hogy a rendelés kilenckor kezdődik. tévedtem. nyolckor kezdődött. volna. a fiatal doktorúr ugyanis csak fél tízre futott be. ekkorra közel 15 nagypocakos kismama és kb 5 egyéb nő várt rá. az első beteg bent volt fél ótát. a második 10 percet. a hasrmadik már csak ötöt. már megpillantani véltem a fényt az alagút végén, talán sorra kerülök én is. erre azonban beviharzott egy kórházi dolgozó, hogy márpedig most ő megy be, kitúrta az ajtóból a nyolcadik hónapban járó kismamát, és berángatta a civil barátnőjét kivizsgálásra. itt eldurrant az agyam és eljöttem.
oké, hogy a kórházi dolgozónak is elsőbbsége van. de a kiragasztott prioritási listán ő mindössze a hatodik. előtte vannak a kismamák és a kisgyerekkel megjelenő anyukák. mindkettőből volt ott bőven, mégsem mentek be a tübbiek előtt. de őfelségének, a nővérke barátnőjének persze mindent szabad.
délután egyre visszamentem. ekkor voltunk összesen hárman, a hivatalosan rendelő doki sehol. de szerencsére arra járt k. doktorúr, és "gyorsan elintézte a hölgyeket", 10 perc se kellett, megoldotta mindenkinek minden problémáját. kedves volt, jófej, beszélgetett, feszültségoldott. mosolyogva jöttem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése