2013. február 26., kedd



persze mindenhol minden csak arról szól az elmúlt napokban, hogy tavasz, meg kiselefánt, ez folyik a csapból  is, és azt kell hogy mondjam, hogy itt sincs ez másként. mert már gyakorlatilag hetek óta csak az tartja bennem a lelket, hogy előbb utóbb csak vége lesz már a mínuszoknak, meg a hónak meg az ilyeneknek, és lőn. mióta ez megtörtént, én s beszámíthatóbb vagyok

(ennek tesóm a megmondhatója. napokon keresztül abból állt a kommunikációnk, hogy
H: mizu, hogy vagy?
K: szarul
H: miért?
K: nézz ki az ablakon, és mondd meg, miért NE legyek szarul)

az meg, hogy még saját bejáratú, 3 wombat cukiságú kiselefántunk is van, csak hab a tortán, cseresznye a tejszínhabon, csokireszelék a cseresznyén, ahogy tetszik.



amikor a hétvégi garázs-rendrakás közben a Lekvárfaló megtalálta a jácint- és nárciszhagymákat, amik egy dobozba zárva, a hidegben és sötétben és föld és víz nélkül is elkezdtek kihajtani, akkor így érztem magam:



brace yourself, tavasz is comin'

2013. február 14., csütörtök

Tulajdonképpen miért fáj mindenkinek a Valentin nap? Ez is csak a szeretet ünnepe, pont úgy, mint a Karácsony (mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta....), mint a Húsvét (mert Jézus úgy szerette az embereket, hogy az életét adta) szóval amikor karácsonyfát meg csokinyuszit veszünk az oké, de a plüssmaci és virág az nem?
Vagy csak divat elutasítani?

Ahh nem tudom.
(persze nem néztem vissza,lehet h tavaly én is bullshitnek tartottam az egészet. Lehet h azóta benőtt a fejem lágya)

2013. január 28., hétfő

Bringa hóban

Sós utat sózatlanért el ne hagyj.

2013. január 24., csütörtök

Vannak filmek, aminek ėn vagyok a célközönsége. Ilyen A gyűrűk ura, az Avatar, a James Bond, a Bridget Jones, a Pi élete, a Gru. És van film, ahol kilométeres közelében SEM vagyok a célcsoportnak. Ilyen a Nyomorultak.
Pedig szeretem a musicaleket, szeretem Hugh Jackmant és Russell Crowet.
Mindenesetre az megállapítható, hogy a hiba nem csak bennem van, hárman mentünk moziba: a Vegyész, a Történész és az Informatikus, és mindhárman csak kornyadoztunk (sőt, mitöbb, kínunkban vihorásztunk) az első fél óra után.
Nem nekem valóak ezek az Oscar gyanus filmek...

2013. január 23., szerda

Napicica

Egyébként hazudok, nem is mai, a képet tegnapelőtt lőttem. Ráadásul mobillal, ráadásul este,  így a képminőség mint fogalom jelen helyzetben nehezen értelmezhető.
DE!
Mindettől függetlenül a macska jól felismerhető motívul, és köztudott, hogy az interneten ezzel lehet a legnagyobb népszerüséget kicsikarni.


2013. január 14., hétfő

daily cat


(egyébként a macska mégsem szeret. nem tudom mi az oka, de míg a lekvárfalóra rámászik meg dörgölőzik meg minden, addig nekem mindössze max félpercnyi simogatást enged. azt is legfeljebb kinyújtott karral, messziről. már amennyiben egyáltalán olyan kedve van)