egyébként juhú, végre van megint saját laptopom. karácsony óta nem volt, akkor gallyra ment a töltője, de mivel ott volt a céges, meg a lekvárfalóé, nem vettem magamnak a fáradságot, hogy pótoljam. aztán a cégest ugye le kellett adnom az utolsó munkanapomon, a linux a másikon meg nem kezeli a mobilnetet (más net meg még nincs az új lakásban) így ha a költözés utáni internet-függőségemen enyhíteni akartam, muszáj volt másfél hónap után rászánni magam, és megvettem az új kábelt. úgyhogy éljen, újra megy a notebook.
egyébkét informatikushoz méltatlan állapotban van szegény, az akksija nem bír ki 5 percet sem, a ventilátor olyan hangos, mint egy kisebb sétarepülő felszálláskor, és még mindig windows xp van rajta. de még mindig olcsóbb volt ezt ismét működőképesre hozni, mint újat venni, és végül is zenézt hallgatni meg féjszbúkozni tökéletesen megfelel.

sznobság

a lekvárfaló tegnap este elgondolkodva jegyezte meg, hogy reméli, most nem tartanak minket sznobnak az ismerősök azért, mert ide költöztünk, egy ilyen környékre, egy ilyen lakásba, ennyiért.
marhára nem érzem magam sznobnak, de azon elgondolkoztam, hogy most ez tényleg így tűnhet? és most nem a bizonyítványt akarom magyarázni, mert nem hiszem, hogy szükség lenne rá. csak nincs kedvem mindenkinek egyenként elmagyarázni, hogy miért és hogyan. aki kérdezi, azt majd ideirányítom.

a régi lakást szerettük. tényleg, nagyon, mert szuper, csak - mint azt korábban is írtam már - kinőttük. amikor oda költöztünk másfél éve, épp hogy csak összebútorozva, alig három hónap kapcsolattal a hátunk mögött, akkor tökéletes volt, elég volt. azóta viszont felépítettünk egy közös életet, és annak már kevés az az 50 négyzetméter. de nem akartunk minden áron, minél hamarabb költözni, csak ha megtaláljuk azt, ahova tényleg szívesen megyünk. ami nincs túl messze a várostól, a munkahelytől, és mégis csendes, nyugodt, zöld. ami elég nagy ahhoz, hogy egy pár évig most ne kelljen költözni. ami elég szép és felújított ahhoz, hogy szívesen lakjunk benne. és legyen hely mindennek, kocsinak, bringáknak, macskának, embernek. és persze meg tudjuk fizetni.
az igények nagyok voltak, éreztük mi ezt, de lejjebb adni nem akartuk. úgy néztük a lakásokat, hogy egy kompromisszum belefér, több nem. ennek persze ára van, de.
és itt jön a legtöbbet kritizált pont, az ár. és mennyit fizettek érte. mennyit??? hú, hmm, hát, ha nektek bele fér... igen, belefér. azt, amit más amerikai nyaralásra költ el, én a mindennapjaimba ölöm bele. szívesebben érzem magam jól - tökéletesen - az év 365 napján, mint csak abban a 3 hétben, amire egész évben spórolok. nyilván kisarkított mondat ez, de remélem értitek, mire gondolok.
lakást venni nem akartunk. bár magyarországon a saját ingatlannak van presztízs-értéke, kultúrája, ettől még szerintem teljességgel felesleges. ha nyugatabbra nézünk, ott a lakásbérlés nagyságrendekkel elterjedtebb. és nekem ez így tetszik. egy ilyen lakást nem tudnék megvenni, most nem, talán majd sok év múlva. és most nem is akarnék, hiszen ki tudja, mi lesz velünk 10 év múlva, érdemes-e egyáltalán itt lekötni magunkat, szívni a hitellel, a vásárlással, a felújítással. nyilván el fog jönni a lakásvásárlásnak az ideje is, de ez itt és most még nem az. viszont addig is, szeretnénk (és szeretünk) szépen és jól élni. és ez szerintem nem sznobság egészen addig, amíg ismerjük, és betartjuk a saját korlátainkat.

az új lakás egyszerűen szuper. van benne hálószoba. hálószoba!!! ami nem osztozik íróasztallal, olvasósarokkal, nem osztozik semmi egyébbel, csak és kizárólag alvásra funkcionál. valami megmagyarázhatatlanul szuper, eddig nem is tudtam, hogy ennyire. és reggel, amikor az ember széthúzza a függönyt, pont a fákra lát rá, ahol lakik vagy három-négy mókus, és a reggeli kávéhoz lehet nézni őket, mert az aztán az igazi cirkusz, nem olyan, hogy hoppá, most egy pillanatra láttam őket, hanem vagy fél órán keresztül egyfolytában a látóterünkben cikáznak.
és a nappali hatalmas, és van hozzá erkély, kertre néző és nagy - vagy legalábbis ahhoz elég, hogy tavasszal majd ott lehessen reggelizni. meg nyáron is. és van dolgozószoba is, illetve egy szoba, ahol az íróasztal van, meg ahol a macska alszik, és nem (vagy csak kevéssé) titkolt későbbi funkciója majd gyerekszoba lesz tán (majd! most ne lássatok gyereket a hasamba ettől a kijelentéstől, mert NINCS ott :P) és minden szép és új és csodás és csöndes, és van tároló, csak a mienk, és van helye a kocsinak is.
és van szomszéd, aki napközben zongorázik, szép, klasszikusat, és ezért ma a kanapén teát szürcsölve, miközben kintről besüt a nap a kopasz faágakon keresztül, úgy érzem magam, mintha valamelyik jane austen regény filmverziójában csücsülnék.
szép. nyugodt. igazán jó.
a lekvárfaló mondta az, nogy na itt már nem csak lakni lehet, hanem élni is.

úú, egyébként sikerült lakást találni, szuper lakást találni, fenn a zöldben a tizenkettedikben, szomszédunk (majdnem) a monakói nagykövet meg a grönlandi is, micsoda csodás, finom társaság!

érzitek ti is a januári új év - új lehetőségek - új kalandok szagot? ez a tavaszi idő egyébként még rá is tesz egy lapáttal, mert egyébként én sem éreztem ám eddig, nem csak azért, mert be volt dugulva az orrom, hanem mert egyébként is, tegnap amikor jöttünk esztergomból pestre, leginkább csak nyüszíteni tudtam az autóban, hogy nézd, hát olyan lehangolón október vége az egész világ. de most nem, most határozottan lehetőségek-szagú a levegő, amy wino vadóckodó zenéje még dob egyet a kacér hangulaton, így könnyű fütyülni a világ maradék felére.

nem, nem fél. támad.

ez a lakáskeresés-dolog, ez valami végtelenül idegölő.borzasztóan. pedig mi csak bérelni akarunk, még jó, hogy nem venni, az sokkal rosszabb lenne.
szóval nem azért akarunk költözni, mert bármi bajunk van a mostani lakással, nem, sőt, nagyon szuper, csak épp kinőttük. macskának, bicikliknek, terveknek, éjszakai ügyeletnek meg nekünk már így együtt nem elég, vagy legalábbis hosszútávon nem, tehát úgy döntöttünk: TOVÁBB! no de a mostani lakás nagyon magasra rakta a lécet. csendes. tágas. világos. felújított. megfizethető. felső emelet. cirkófűtés. egy sarokra van a városliget. jó a közlekedés.
szóval mi ennél keresünk jobbat, és bár még csak egy hete, a feladat mégis megoldhatatlannak tetszik most, ó balsors. mert valami mindig hiányzik, valami fontos, és ha nem hiányzik, akkor végtelenül messze van a munkahelyektől (napi 20 kmnél többet jó szível nem vállalok be bringával) vagy ha még ez is stimmel, akkor már rég lecsaptak rá, vagy nem is elérhető a hirdető. és létezik olyan lakás, amit mindezek ellenére elmentünk megnézni, és jó is lett volna - csak ekkor kiderült, hogy úgy mellesleg el is akarják adni. ja, oké, kösz, khm...
szóval nem egyszerű.
mindenesetre ha tudtok egy kiadó lakást a fenti paraméterekkel, szóljatok asap. köszi.
ja és még valami. ne menjetek ingatlanközvetítőnek. nem akarlak utálni titeket.

elmúlt a karácsony, eljött az új év.jó volt a karácsony németföldön és jó volt a szilveszter itthon.
a hó továbbra is hiányzik, nehéz elfogadni a telet enélkül. meg hideg nélkül. furcsa. van ügyelet is, a héten minden éjszaka felébresztettek, unom, unja a lekvárfaló, a macska is unja. de mostmár csak kitartás kell, már csak január végéig kell kibírni, utána el máshová, mást csinálni, ez tartja bennem a lelket ebben a nyúlós-örömtelen januárban.
ez az egész olyan savanyúnak hangzik, de higgyétek el: nem az, ez ilyen mindentudó buddhásan csendesen mosolygó, hogy most igazán mindent kibírok, mert tudom, hogy a rossznak vége lesz mindjárt.