nem jó nap

minden elvárásommal ellentétben a nap negatív csúcspontja nem az volt, hogy fogfájással ébredtem. mit fogfájással, ez valami sokkal borzasztóbb volt, mintha ezernyi kis kamikaze-harcos ütne-fúrna a bölcsességfogam körül, mit sem törődve azzal, hogy mivel próbálom irtani őket. a dolog tegnap délután kezdődött, reggelre pedig a helyzet tarthatatlan lett, orvosért kiáltottam hát. illetve bringára pattantam és mentem.
gondoltam olyasmi lesz, mint legutóbb volt, kicsit helyi érzéstelenítik, kicsit megpucolgatják, kicsit antibakterizálják, kicsit antibiotizálják, oszt csókolom. hát, nem ez lett.
ez egyrészt jó, mert végre egy orvos, aki komolyan veszi a problémámat és rövid helyett hosszú távon próbál meg orvosolni (van élet a fájdalom és a foghúzás közti időszakban is! kár, hogy mindez piszok drága, de legalább tudom, mire költhetem az idei prémiumom jelentős részét :P), másrészt viszont nem jó, mert három injekciót kaptam ott helyben, mire végre lezsibbadtam, és mert borzasztó, amikor nyiszálják szét a szádat, és mert most is nagyon fáj (bár legalább tudom, hogy elmúlik). szóval a három szuri egyértelműen elnyerte a "worst moment of today" címet, és épp ezen morfondírozva fordultam rá zöld jelzésnél a járdára a gellért téren, amikor egyszer csak - no lám! - eltalált bal oldalról egy ezüst toyota.
hupsz. na álljunk meg egy pillanatra.
ez utóbbiakat már a földön fetrengve gondoltam. légzés - rendben. kar, láb - mozog. gyógyszeres tampon a fogamon - a helyén. oké, nagy baj nincs. eddigre már láttam magam körül a toyota kétségbeesett sofőrjét, meg két másik embert, akik kiabálnak vele, hogy hívjon már mentőt. nem kell, kösz, megvagyok, csak fáj. ő magyarázkodik, ne haragudjak, elnézte a lámpát, a másik pasi mondja: hja, ha nem engem üt el, akkor az ő kocsijának ment volna neki, ő kanyarodott volna arra a sávra. nekünk volt zöldünk. én mindebből vajh mi keveset fogok fel. csak meg vagyok ijedve, meg örülök, hogy élek. egy kis sokk.
küldeném is gázolót, menjen csak, meg van neki is a maga baja, épp a leukémiás feleségét hozza kezelésről, asszem a nő szarabb bőrben lehet, mint én. a pasi szabadkozik, a másik mondja hogy legalább az adatokat írjam fel. ja tényleg, oké. név, telefon szám, rendszám, autó típus. meg ad egy névjegykártyát, szóljak, ha tanúskodni kell. oké, persze, kösz a segítséget. rendőrség? jaj, hagyjanak már. nincs kedvem várni, nem történt semmi komoly, az elégtétel már megvan: tudják, hogy nem én voltam a hibás. feljelentgetni nincs kedvem.
egyéb jó ötlet híján bementem a céghez - ott van üzemorvos, ő megmondja, mit csináljak. meg különben is, közelebb van, mint haza. ott aztán leraktam a bringát, átbuszoztam a kórházba (taxi? ennyire? ne vicceljetek már, át se kell szállnom) ott röntgen, miegymás, nincs törés, csak zúzódás. vigyázzon magára, pihentesse.
hazafele már taxi. nincs kedvem átszállni, mert azért fáj, a fogam is, az oldalam is, a lelkem is.
nem mondhatom, hogy életem legrosszabb napja volt - végül is a felét fájdalomcsillapítóktól zsibbadtan vagy sokkban töltöttem. de a legbizarrabb címre még esélyes azért.
és hogy van-e tanulság? nem hiszem. hacsak az nem, hogy húzasd ki a bölcsességfogad, mielőtt elkezdene fájni.

megj. 1: azért a bölcsességfogam bekaphatja ám, mert ha Bécsbe mennék, mindig fáj, nagyon, és most is, merünk volna Bécsbe adventelni, és tessék. hát, most így nem megyünk

megj. 2: sokan kinevettek vagy lecsesztek, hogy bevettem a gázoló "leukémiás a feleségem, most hozom kezelésről, nem is vagyunk pestiek" dumáját. igen, elhittem, elhiszem most is, láttam az arcát, igaz volt - vagy ha ennyire jó színész, akkor azért érdemli meg. nem vagyok hajlandó feladni azt a szuperképességemet, hogy megbízom az emberekben

posta-para

hát a pesti postásunk mostmár igazán elmehet a búsba. úgy igazán, úgy örökre.
mert nem kézbesít, csak értesítőt hagy - a lekvárfőző betegszabin volt egy hétig, otthon volt, átvette volna, de CSAK értesítő jött. meg se próbálja. pedig asszem ezért kerül annyiba amennyibe az ajánlott, a nagyalakú, a csomag. mert ez a szolgáltatás, hogy nekem azt kihozzák, jár mellé. illetve nem is az hogy jár, meg mellé, hanem hogy én azt megveszem, kifizetem. osztán a magy büdös francokat, ott díszeleg az értesítő, én meg menjek a postára, de csak másnaptól, mert csak akkor kerül ki ablakhoz a küldemény, amit "nem tudott kikézbesíteni", álljak sorba fél órát, stb. nem mintha nem tudnám megtenni, de én nem ezért fizettem. De az még a jobbik eset, ha kapok értesítőt, mert előfordult már, hogy nem kaptam, egyet se pedig kettőt is kell tudomásom szerint, két nap múlva ugye újrakézbesítés, ha nem megyek érte. de nem, nem jött egy se, csak a telefon a bolttól, hogy ők visszakapták a csomagot, mert nem mentem érte a postára. mi? miért? kellett volna?
megoldás az, hogy újra küldetem, ezúttal anyához. mert az ottani postásban megbízom.
én nem szidom a postát. én dolgoztam ott, többször is, nyaranta, és igen, leveleket vittem ki, és nem néha sok volt, és néha kényelmetlen a nagy táska ha tele van, de azért kaptam a fizetésemet, tehát megcsináltam. igen, rossz volt felmászni az emeletes ház negyedik emeletére is az ajánlott levél miatt, de megtettem. mert ez volt a feladat. és otthon nincs is, nem is volt rossz tapasztalat , mindig minden időben megérkezett. ha para van a napilappal, betelefonálsz, megoldják. maga a rendszer nem rossz, ha a legtöbb helyen működik, nem lehet rossz. csak a nagyváros, az arctalan nagyváros, ott van a gond már megint.
ha itt pesten para van a kézbesítővel, mindenki tagad. de hát csókolom, otthon voltam, és nem csöngetett senki, csak az értesítő jött. mi a válasz? az nem lehet. de tényleg, nem vagyok hülye, érvel az ember, a másik oldalról a kisasszony csak morlomja a mantrát: az nem lehet, mert a kézbesítőnek ki kell vinnie. igen, tudom, hát nem tetszik érteni, épp ez az!hogy nem viszi!hogy nem hozza! nem, az nem lehet.
elkerekedett szemmel áll az egyszeri ügyfél az ablak előtt. jó. hát akkor nem lehet. érzi, ahogy nőnek ki a tollak a hátán és már villódzik halványan a homlokán a neonfényű PALIMADÁR felirat, de nem tud mit csinálni vele. a PEDIG DE nagy érv, az adu ász, azzal vitatkozni nem lehet.
mit tegyek hát egyszeri ügyfélként? mostantól izguljak, hogy a számláim vajon megjönnek-e időben, hogy befizethessem őket? mondjak le ámblokk a posta szolgáltatásáról? vagy daráljam őket tovább, hogy megértsék: gond van, komoly gond van?
ha akkora a munkanélküliség, az azt jelenti, hogy elvileg elég sok ember közül meríthet a posta: megengedheti magának, hogy elküldje a nem becsületes embereket, és lecserélje őket megbízhatóakra. könyörgöm, ezek az emberek naponta millió forintokkal kell, hogy elszámoljanak, a számláimat, a pénzügyeimet, a vásárolt dolgaimat bízom rájuk. évente több tzí-százezer forintnyi értékem múlik így vagy úgy rajtuk. nem engedhető meg, hogy a versenyszférában oly sokszor emlegetett QoS, Quality of Service, a szolgáltatás minősége csak olyan 70-80 százalék körül legyen. ha az áramszolgáltató mutatna fel ilyen számokat, az azt jelentené, hogy hogy napi 4 órában nincs áram. mobilszolgáltatónál, hogy egy tíz percesre tervezett telefonbeszélgetésed a nyolcadik perc után megszakad. gáznál, hogy télen heti egy napon nem megy a fűtés. ott nem nézik el. nem nézzük el. a postánál de.
és amíg a posta nincs rákényszerítve, hogy felülvizsgálja ezeket az embereket, nem is fogja megtenni. mindaddig, amíg ez nem történik meg, én igyekszem elkerülni, hogy bármit is a pesti címemre küldessek.

jön a tél. ezt a kijelentést a következő tényekre alapozom:
- magas gázszámla (au...)
- hétvégén első advent
- hideg van reggel. nagyon. két sapkában tekerek már reggelente, az egyik meleg, a másik meg szép. nem tudok lemondani a szájkelsikkről
- szürkületben megyek dolgozni, és sötétben jövök. ez egyenlőre elég kiábrándító, de bízom benne, hogy minél hamarabb felrakják a karácsonyi díszkivilágításokat, és ez igazából tök jó lesz

meg úgy egyébként is, érzem a csontjaimban.

azon gondolkoztam egyébként, hogy a mikulás hoz-e vajon rajinak bármit. mivel nincs neki cipője, amit az ablakba lehet tenni, ezért attól tartok, hogy nem, szóval lehet, hogy horgolok neki egyet, nehogy kimaradjon a szórásból.

1000

tádáám, elértem az ezredik bejegyzést. úgy terveztem, hogy ez majd valami nagy önvizsgálat lesz vagy elmélkedés, esetleg filozofálás, de aztán mégsem.
mert a cica sokkal populárisabb téma.


szóval a cica. hivatalosan Happy Mini Morris, nálunk a keresztségben azonban a B.J. Raji nevet kapta, így lett a kettőből H.M.M.B.J.Raji. arisztokratikus, igazán, csak kissé hosszú, így aztán csak simán raji (ejtsd rádzsi) a hétköznapokban. roppant cuki és merész egyébként, ahogy haza hoztuk vasárnap alig telt el egy óra, már dorombolt a kezem alatt, meg játszott velünk, és hát így persze nem is lehet neki ellenállni. ha nem lenne a Lekvárpusztító meg az ő következetessége, Raji már rég az ágyban aludhatna, meg pattannék minden apró nyivákolására. de a Lekvárpusztító nem hagyja (helyesen) mert állítólag különben nem fog tanulni semmit, és a nyakunkra nő, nem lehet ő a főnök a házban. így hát nem az ágyban alszik, hanem az ágy mellett egy pokrócon (jó tanács 1: ne vegyetek drága cicaágyat egy cicának. felesleges. úgyis ott alszik, ahol ő akar :P) és simogatás szigorúan csak kávé után jár, az ágybankávézést nem adjuk fel a macska kedvéért (mert állítólag ugyebár nem ő a főnök) és mindenféle játék is csak ezek után van. ez utóbbi egyébként majdnem mindegy is, most már bővel eljátszik magában bármivel (jó tanács 2: ne vegyél cicának játékot. felesleges. egy darab papírral sokkal jobban elvan, mint bármi színes csörgő műegérrel) első két nap még kellettünk mi is a bot végére, akik rángatják a színes cuccot amit kergetni lehet, most már ő tesz nekünk szívességet, ha utána rohan. kegyes hozzánk, tényleg



nem fél már a hangosan daráló kávéfőzőtől sem, békésen eszik mellette, az egyetlen igazi ellenség A PORSZÍVÓ. állítólag ne is számítsak rá, hogy megbarátkozik vele. amíg nem porszívóztunk, félt minden sötét lyuktól. az első porszívózás után rájött, hogy a sötét lyuk jó, nagyon jó, mert megvéd a porszívótól. hát na, ez van.

így telnek hát napjaink így az ezredik bejegyzés körül. cicaneveléssel, vagy inkább cica-nemneveléssel, hátvakargatással, hasvakargatással és gügyögéssel telnek. izgi, mi?

a forint zuhan, az utcákon alig kapsz levegőt, mindjárt itt az államcsőd és egyéb apokalipszisek, de mindez most kicsit másodlagos, mert két napja idekerült a házhoz Raji, és ő direktebben forgatja fel az életünket rövidtávon, mint bármely gazdasági tendenciák.

a zsűl épségben hazajött ámerikából, juhhéj, és hát mit hozott nekem szülinapomra? xkcd könyvet! nekem van a legjobb tesóm a világon!