ha egy éjszaka egy órával hosszabb, mint a többi, és ezért elvileg egy órával többet alhatnál, mint máskor, az implicite magában foglalja azt is, hogy ha ügyeletben vagy, egy órával többet dolgozhatsz, mit máskor.

a zsűl azt mondta blogoljak többet, mert én mindig milyen vicceseket írok, de hát nem is, mostanában például egyáltalán nem írok semmi mókásat.
ez sem vicces csak olyan indokolatlanul nosztalgikus, szóval ma kacsa volt ebédre, mert lehetett rendelni az ebédfutár cégtől, és hát akkor már kacsát, mert az finom. és ebéd után eszembe jutott laci, lacival egyetem elején jártunk, és a nagymamája UTÁNOZHATATLANUL FINOM kacsát sütött valami boszorkányos recept alapján, amit soha senkinek nem sikerült kihúzni belőle. eskü, nála ettem életem legjobb kacsáját. persze nyilván nem ez volt laci fő vonzó tulajdonsága, ma mégis ez emelte ki ma lassan 27 éve (ahh...) gyűlő emlékezetem ruhásszekrényéből, és melengette meg pár pillanatra igencsak gasztroközpontú szívecskémet.

a lekvárpusztítótól pedig ezúton kérnék elnézést ezért a nosztalgikus posztért (mégis kinek a pasija örülne, hogy az illető épp az expasijáról blogol, még ha mindennek már vagy öthat éve) szóval sorry schatz, ich lieb dich, de az a kacsa AKKOR IS NAGYON FINOM VOLT!

ha szeretem a munkámat, de nem adott hozzá a megfelelő környezet, az iszonyatosan kínzó. a környezet rettentően fontos, az emberek, akikkel együtt töltesz napi nyolc órát. hiába a jó munka, az nem minden. ilyen ugye olt már.
aztán, ha nem szeretem a munkámat, az iszonyatosan kínzó. hiába a jobb környezet, a betanulási időszak érdekessége,a napi rutinnál legkésőbb kiütközik, hogy nem, ez nem az. ebben nincs semmi érdekfeszítő, itt nincsenek felfedezésre váró problémák, agymunka, itt csak a standard lépések vannak. gondolkodni leginkább felesleges. ilyen van most.
aztán olyan is van most, hogy úgy érzem megtaláltam a tökéletes feladatot, egy megfelelő környezetben, csak éppen nem tudom, az enyém lehet-e, az meg aztán valami egyenesen borzasztó, az előzővel kombinálva egyenesen idegőrlő, a nemszeretem munkát még rosszabbnak látom tőle, a munkanapokat még sötétebbnek. (és tádám, így lesznek az emósok :P)

csak lenne már egy válasz, hogy igen, vagy hogy nem, mindegy is már, melyik, csak legyen vége a bizonytalanságnak, hogy tovább tudjak lépni a sóvárgáson, hogy kereshessek más megoldást, új kihívást, ha kell, vagy épp örömömben sikongatva ugrálhassak körbe-körbe, ha.

minden évaszakhoz más zene kötődik, egyrészt a hangulat miatt ugyebár, meg aztán az emlékek miatt, meg aztán a kettő egy idő után összekeveredik, és egy típusú zenéhez ha már csak egy típusú emlékek kezdenek társulni, akkor bizarr lesz bizony, hogy elkezdesz valami érthetetlen belső késztetés miatt MÉGGIS swinget hallgatni nyáron, és a nyagadba akarod tekerni a sálat, mert az a swinghez tartozik, mint a horgolótű, a puha fonal és forró tea.
a swing tehát definitli ősz-tél, mint ahogy őszt-tél az ír zene is, az azért, mert anno szülinapomra kaptam MÉZ CD-t réges régen, és azt hallgattam aztán egyfolytában. de például hot jazz bandet csak tavasszal és kora nyáron hallgathat az ember, ez egyértelmű, meg marót vikit is irie maffiát is. gondolom, ebben egyetértünk. green day az ősz, de csak kora ősz, szeptember-október, meg a dropkick murphys is. nem is tudom, vann-e mindig hallgatható zene. persze, lily allen és amy wino például.

változtatni kellett, a régit már nem szerettem, ezért nem is írtam.
az újat meg szeretem, a kávét is szeretem.

már csak két hét, és huszonhét éves leszek.
kimondani is szörnyű, nem hogy leírni.

bahh...

azért az annyira tipik, hogy az ügyeletes telefon a hétvégén csak
1)korán reggel
2)késő este, elalvás után
3)pont, amikor sétálni indulnánk

csöng. pont ezen háromszor. amikor meg épp csak itthon molyolok, amikor csöröghetne felőlem minden további nélkül, akkor persze kussol.
még ilyet.

amikor ma reggel tudatosult bennem, hogy a testvérem egy másik kontinens másik országának másik városában van van, rám telepedett a nihill. ez tök hülyeség persze,hiszen hónapok óta tudtam, hogy megy, meg hát mégiscsak ő az okosabb az ügyesebb a gyorsabb és kitartóbb, és mégis, mert hát csak én vagyok a nagytestvér, és tök hülye érzés az, hogy a kistesóm elérhetetlen messzeségben van, hogy ha bármi történne vele, én tehetetlen vagyok. és tudom, hogy nem fog történni vele semmi, és neki most tök jó odakint (ezért meg irigykedek, na tessék, tönkretesz teljesen ez az egész, mire hazajön, én egy érzelmi roncs leszek :P) azért én mégis veszettül aggódom.
és ebben az az egészen bizarr, hogy egyébként meg nem mintha annyira egymáshoz lennénk nőve, néha két hétig nem is találkozunk, max telefonálunk, vagy ilyeemi, de most, hogy tudom, hogy erre lehetőségem sincs, piszok módon szarul érzem magam.

úgyhogy zsűl, ajánlom, hogy épségben gyere haza két hét múlva, különben mérges leszek :)

vagy az életem vesz (nem normális módon) hétről hétre dramatikus fordulatokat, vagy én veszem véresen komolyan a leghalványabb lehetőséget is és fontolok meg túl sokszor könnyelmű és nem is komolyan gondolt ajánlatokat. ági tudna mesélni ezen dolgokról, minden rituális szerdai együttebédeléskor elsírom neki a világ összes bánatát bánatát, amire a következő szerdán már nem is emlékszem, mert valami teljesen más borzasztó döntéshelyzet előtt állok. szerintem legalábbis.
és ez így megy hétről hétre. mint egy rossz szappanoperahősnő, olyan vagyok én.

dedede, most pont ez tartja bennem a lelket, hogy csak pár nap, és lesz valami más amin lehet aggódni, és ez a mostani ez már nem is lesz aktuális.

no de kérem, milyen ősz ez már, ez nem tisztességes, tessék visszaadni az őszömet, a teázós, rozsdaszínű, esőszagú, kötöttpulcsis színeskendős, ködös őszömet.
kívánja minden porcikám, és nem csak azért, mert az ősz a legkirályabb, hanem azért is, mert az októberi nyár nem természetes. lázad ellene minden végtagom, minden porcikám, minden sejtem, minden kicsi mitokondriumom.
nem tudom eldönteni, milyen zenét hallgassak és milyen filmet nézzek és milyen könyvet olvassak, mert a nyári könnyed kultúra már hamisan cseng, az őszi komolyabb meg ilyen időben nem esik jól. nem tudom, mit vegyek fel reggelente, mert a hosszú napközben nagyon meleg, a rövid meg reggel még nagyon hideg. este kíméletlenül korán sötétedik, délben meg kíméletlen erővel vakít a nap.
javítsátok meg a világot légyszi.
kösz!