de ha valakit érdekel, van itt pár érdekes dolog: bringás cipő meg look pedál, HP dokkoló és egy ipod. csak tessék csak tessék, csak folyvást csak folyvást!
http://www.vatera.hu/listings/index.php?us=325705&am=325705
2011. április 30., szombat
2011. április 29., péntek
vajon mondja otthon prince philip néha az angol királynőnek, hogy "hey, lizzie" vagy csak azt, hogy "dear elisabeth"? szokta a walesi herceg "daddy"-nek szólítani az apukáját? van a királynőnek mobiltelefonja? szokott internetezni? és sms-t írni? elküldheti-e harry herceg camillát melegebb éghajlatokra azért, mert az apjának a szeretője volt mindig is, vagy mosolyogva kell együtt teáznia vele minden hónap második vasárnapján?
van-e bármi hasonlóság az ő életük és a mienk között?
van-e bármi hasonlóság az ő életük és a mienk között?
egy pszichopata playlistje
nemrég olvastam joanne harris kékszeműfiú című könyvét. lényegében blogbejegyzés-jellegű fejezetekből áll (nyomtatott webnapló, jó, mi? :P) és minden kekszemufiu bejegyzéshez van rendelve egy-egy zeneszám is. ha az ember olvasás közben vette volna kissé a fáradságot hogy fejezet olvasása közben az adott zeneszámra rákeressen, akkor valóban remekül kiegészítették volna a zenék a könyv hangulatát.
mindenesetre én csak most jutottam el addig, hogy valóban megcsináljam. zseniális számok tényleg, némelyikük egyesével is megkérdőjelezhető, így egyben azonban tényleg egy beteg lélek playlistjévé állnak össze.
nekem a legnagyobb kedvencem közülük az "i never loved eva braun" ami az a szám, amit mai európai értékrend szerint nem szabad, hogy tetsszen az embernek, tabu, tilos, és mégis, annyi pimaszság van már abban, hogy a számot megírták, ahogy megírták és annyira jó a zenéje, hogy nekem minden ellenére igenis tetszik.
nem vagyok elég hazafi, viszonylag kevés bennem a romantikus kötődés ehhez az országhoz, valamint európán belül ma már nincsenek távolságok.
beleszerettem az alpokba, a bocikba, a napsütésbe, a hegyi levegőbe,abba, hogy ott más, mint itt.
anya azt hiszem nincs elragadtatva az ötlettől. nem mondta,de gyermeki megérzésem azért nem hiszem, hogy nagyot tévedne. a lekvárpusztító sem örül túlságosan, azt mondja, pont mikor kezdte magát tényleg otthonosan érzeni ebben az országban.
csak az én seggemben van puskapor.
tervek nincsenek. nincsen konkrét hova, nincsen konkrét mikor(oké, annyi azért biztos,hogy egy éven belül nem). még az is lehet, hogy pár hónap alatt elmúlik elmúlik az egész. de most képeket festek a fejemben, színezem őket színesre, és irigylem az éppen dániába készülő barátaimat :)
beleszerettem az alpokba, a bocikba, a napsütésbe, a hegyi levegőbe,abba, hogy ott más, mint itt.
anya azt hiszem nincs elragadtatva az ötlettől. nem mondta,de gyermeki megérzésem azért nem hiszem, hogy nagyot tévedne. a lekvárpusztító sem örül túlságosan, azt mondja, pont mikor kezdte magát tényleg otthonosan érzeni ebben az országban.
csak az én seggemben van puskapor.
tervek nincsenek. nincsen konkrét hova, nincsen konkrét mikor(oké, annyi azért biztos,hogy egy éven belül nem). még az is lehet, hogy pár hónap alatt elmúlik elmúlik az egész. de most képeket festek a fejemben, színezem őket színesre, és irigylem az éppen dániába készülő barátaimat :)
irigylem az angoloktól a királyi családjukat.
mármint nem magát a királyság tényét, mert például a spanyol meg a véd meg a monacoi királyi család tökéletesen hidegen hagy, de ezekben a mai Windsorokban van valami szeretné való, a félszeg mosolyukban, a régimódiságukban és mégis maiságukban, abban, hogy megtestesítik minden lány princesszin-álmait már csupán a létezésükkel, az angolokban, ahogy tényleg szeretik őket meg minden.
nem akarnék hercegnő lenni, de olyan jó látni, hogy azért vannak mások, akik igen, és hogy a régi mesék tökéletesen beleférnek a mai világba is.
mármint nem magát a királyság tényét, mert például a spanyol meg a véd meg a monacoi királyi család tökéletesen hidegen hagy, de ezekben a mai Windsorokban van valami szeretné való, a félszeg mosolyukban, a régimódiságukban és mégis maiságukban, abban, hogy megtestesítik minden lány princesszin-álmait már csupán a létezésükkel, az angolokban, ahogy tényleg szeretik őket meg minden.
nem akarnék hercegnő lenni, de olyan jó látni, hogy azért vannak mások, akik igen, és hogy a régi mesék tökéletesen beleférnek a mai világba is.
2011. április 21., csütörtök
svájcban
ha eltekintünk a csillagászati áraktól, ami gyakorlatilag odakünn mindenre jellemző, azt kell mondjam, bern is the best city to live in. vannak macik, tehenek, gyönyörű város, finom sör, zöld mezők, napsütés, kacagás, Einstein-múzeum, hibátlan zsömle, folyó, rend, tisztaság, cicák, biciklik, ollé.
ha női focicsapatuk is lenne, költöznék oda rögvest.
látjátok a macikat?
the hills are alive with the sound of music
pózolj tehénnel
altes tramdepot, házisör. két decis korsó a gyengéknek :)
ha női focicsapatuk is lenne, költöznék oda rögvest.
látjátok a macikat?
the hills are alive with the sound of music
pózolj tehénnel
altes tramdepot, házisör. két decis korsó a gyengéknek :)2011. április 12., kedd
meggyőződés
sokféle ok miatt követhetünk valamit (embert, eszmét, istent, vagy épp egy piros furgont). lehet a józan eszünkre hallgatva, érvek és ellenérvek mentén döntve, vagy meggyőződésből, elvakultságból, megszokásból, tradícióból. mindezen sok ok közül az egyetlen meggyőzhető, akivel - aki ellen érdemes vitázni, aki érvek mentén dönt. a többivel lehet, de felesleges.
itt van ez az esztergomi dolog is, én személy szerint egészen biztos vagyok benne, hogy józan ésszel itt csak egyféle képpen lehet oldalt választani.
éppen ezért nem álltam le vitatkozni ma, amikor az iroda Másik Esztergomi fiújának egyik elejtett megjegzéséből az derült ki: nem egy oldalon állunk.
mert egyébként nincs vele semmi problémám, sőt. és ez a téma nem is tartozik a munkahelyre. nincs értelme vitatkozni, meggyőzni nem fogom. visszanyeltem inkább a felszökdécselő mondatokat. minek. csak egy is keserű szájíz maradt.
hétvégén kimentünk az egomi zarándoklat végálloomására. előtte pár íméles egyeztetés a lányokkal, mikor , hol is találkozzunk. és az a kósza, halványszürke mondat az egész ímélfolyam tetjén, hogy a Negyedik Lánynak inkább ne szóljunk. nem mintha nem akarnánk, hogy jöjjön, csak hát, a családi vonal, no mindegy, szóval ez inkább ne is merüljön fel konflikturforrási lehetőségként.
az még csak csak oké, hogy négyévente egyszer egy hónapig mindez része az ember életének.
de hogy minden nap... ez nem fair
itt van ez az esztergomi dolog is, én személy szerint egészen biztos vagyok benne, hogy józan ésszel itt csak egyféle képpen lehet oldalt választani.
éppen ezért nem álltam le vitatkozni ma, amikor az iroda Másik Esztergomi fiújának egyik elejtett megjegzéséből az derült ki: nem egy oldalon állunk.
mert egyébként nincs vele semmi problémám, sőt. és ez a téma nem is tartozik a munkahelyre. nincs értelme vitatkozni, meggyőzni nem fogom. visszanyeltem inkább a felszökdécselő mondatokat. minek. csak egy is keserű szájíz maradt.
hétvégén kimentünk az egomi zarándoklat végálloomására. előtte pár íméles egyeztetés a lányokkal, mikor , hol is találkozzunk. és az a kósza, halványszürke mondat az egész ímélfolyam tetjén, hogy a Negyedik Lánynak inkább ne szóljunk. nem mintha nem akarnánk, hogy jöjjön, csak hát, a családi vonal, no mindegy, szóval ez inkább ne is merüljön fel konflikturforrási lehetőségként.
az még csak csak oké, hogy négyévente egyszer egy hónapig mindez része az ember életének.
de hogy minden nap... ez nem fair
2011. április 11., hétfő
ok-okozat
vettem ma új futónacit meg sportmelltartót(focni plusz futni), és úgy gondoltam, ezt este azzal ünnepelem meg, hogy elmegyek futni. aztán annyira belejöttem a villamoson az olvasásba, hogy úgy gondoltam, mégse futok, inkább olvasok. aztán olvasás közben megettem rengeteg csokit, így hát muszáj lesz mégis futni menni, mert különben vállalhatatlan kalóriatartományban marad a mai nap.
el kéne menni futni.
el kéne menni futni.
mióta a kékszeműfiút olvasom, blogbejegyzésekben gondolkodok, és mivel a testvérem mindenféle híresztelésével ellentétben relatíve sokat használom az agyamat, az ilyen sokat pedig nehéz megszűrnni, no ezért kerül ki belőle ide kevés. na jó, inkább semmi :)
mihelyt visszatér az agyam a rendek kerékvágásba, lesznek megint bejegyzések.
mihelyt visszatér az agyam a rendek kerékvágásba, lesznek megint bejegyzések.
2011. április 5., kedd
magyar webkettő
az imént jött az email: "Magyar Parlament (@MagyarParlament) is now following your tweets (@_roziii) on Twitter."
hogy mi ez a nagy csiripelős felbuzdulás a magyar politikában, ezt eleve nem értem, de atyavilág, miért követ ENGEM a magyar parlament twitteren?mit írhatok én, ami őt érdekli? de különben nem is érdekli, közel 900 embert követ, úgysem nézi, hát akkor meg minek?
nemtetszik.
radikális anarchista leszek lassan.
egyébként nem. inkább csak radikálisan zöld.
hogy mi ez a nagy csiripelős felbuzdulás a magyar politikában, ezt eleve nem értem, de atyavilág, miért követ ENGEM a magyar parlament twitteren?mit írhatok én, ami őt érdekli? de különben nem is érdekli, közel 900 embert követ, úgysem nézi, hát akkor meg minek?
nemtetszik.
radikális anarchista leszek lassan.
egyébként nem. inkább csak radikálisan zöld.
persze dajcs védheti azzal a twitteres ámokfutását, hogy ez ma a menő, meg hogy hát neki ez a véleménye és ő kiáll a saját igaza mellett, satöbbi. persze. hazudni végülis nem hazudok, tegyül félre azt is, mennyire építi vagy rombolja vele a fidesz, az ország, vagy a saját imázsát, de basszus, alapvető emberi normákba üzközik amit csinál, társadalmi elvárásokba, meg ilyesmi. elvárná az ember lánya, hogy az országatyák viselkedjenek példamutatóan, ahogy elvárják ők is a népüktől. ez magában foglalja az is, hogy munkaügyben legyenek komolyak, viseltessenek tisztelettel a másik iránt, hallgassák meg a kritikát, ja és munkaidejükben ne a kicseszett közösségi médiát használják, hanem mondjuk dolgozzanak.
engem is lecsesz a főnök, ha látványosan fészbúkolok, vagy blogolok, amikor épp mást kéne tennem.
faszkivan, van akiknek mindent szabad.
engem is lecsesz a főnök, ha látványosan fészbúkolok, vagy blogolok, amikor épp mást kéne tennem.
faszkivan, van akiknek mindent szabad.
2011. április 4., hétfő
note to myself
soha többé biciklitúra szép időben Szentendrére.
vagy legalábbis soha többé biciklitúra az év első és/vagy utolsó szép napján Szentendrére.
2011 fent említett (év első szép) napja tegnapra esett. a Lekvárpusztító épp itthon volt, drótszamárnyeregbe hát és előre, év első bringatúrája, valami kis lightosat, legyen mondjuk Szentendre(ugyebár), egyértelmű célpont, lapos útvonal, kezdetnek megteszi. a probléma az volt, hogy a budapesti lakosok 90%a pont ugyanezt a gondolatmenetet pörgette végig a fejében, opcionálisan Római part célmegjelöléssel. így történhetett az, hogy olyan tumultus volt a Duna partján, amilyet én még tényleg sosem láttam. és természetesen az elkerülhetetlen konfliktusok tömege, jajj.
de nem hagytuk magunkat zavartatni, tíz perc után hozzászoktunk és onnantól vígan előzgettük a vasárnapibisiklistákat, süttettük magunkat a nappal, megebédeltünk a korzón, élveztük az életet, hejhó.
vagy legalábbis soha többé biciklitúra az év első és/vagy utolsó szép napján Szentendrére.
2011 fent említett (év első szép) napja tegnapra esett. a Lekvárpusztító épp itthon volt, drótszamárnyeregbe hát és előre, év első bringatúrája, valami kis lightosat, legyen mondjuk Szentendre(ugyebár), egyértelmű célpont, lapos útvonal, kezdetnek megteszi. a probléma az volt, hogy a budapesti lakosok 90%a pont ugyanezt a gondolatmenetet pörgette végig a fejében, opcionálisan Római part célmegjelöléssel. így történhetett az, hogy olyan tumultus volt a Duna partján, amilyet én még tényleg sosem láttam. és természetesen az elkerülhetetlen konfliktusok tömege, jajj.
de nem hagytuk magunkat zavartatni, tíz perc után hozzászoktunk és onnantól vígan előzgettük a vasárnapibisiklistákat, süttettük magunkat a nappal, megebédeltünk a korzón, élveztük az életet, hejhó.
az ismerőseim és családtagjaim általában amiatt aggódnak, hogy a Lekvárpusztító ugye nem akar elköltözni magyarországról, miközben bennem egyre inkább nőnek a kételyek, hogy ebben az országban akarom-e leélni az életemet.
nem kell ezen senkinek felkapnia most a fejét, nem aktuális kérdés vagy probléma ez. csak ilyen magányos, a fejemben gyakran felbukkanó, alattomosan kígyózó gondolat.
nem kell ezen senkinek felkapnia most a fejét, nem aktuális kérdés vagy probléma ez. csak ilyen magányos, a fejemben gyakran felbukkanó, alattomosan kígyózó gondolat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)