a cicánk kamaszodni kezdett, rettenet.
első nálunk töltött estéjén megtanulta, hogy az ágyra felmászni nem szabd, az ágy az tabu, és ezt tartotta is. egészen hét végéig. az elmúlt éjszakákon ugyanis rendszeresen felszökdös hozzánk, erre mi rendszeresen felébredünk, rendszeresen leszidjuk, és rendszeresen lerakjuk. hogy aztán pár óra rendszeresen újrapróbálja.

csak remélni tudom, hogy ez a kamaszkori dac vagy a túláradó ragaszkodás jele, nem pedig a hmm... hogy is fogalmazzam szépen.... a cicaintelligencia sikító hiányáé.

én azért a kamaszodásra tippelek, mert a határok feszegetése meg az általános megmerészedés napról napra eluralkodik a szőrgombócon, már ugrik - a kanapé bármely közepesen magas pontjára (korábban csak felkapaszkodott) vadászik - papírgalacsinokra, és verekszik - plüss sünökkel. na meg verekszik és küzdd a kezünkkel, és az roppant vicces időnként, legalábbis amikor észreveszi, ha olyat csinált, ami fáj (jobbára felismeri az "ÁÚÚÚ!" felkiáltást) és ilyenkor ártatlan képpel elkezdi nyalogatni a kezed, olyan arckifejezéssel, hogy "ki? mi? én? nem-nem, tuti nem én voltam, hát nézd a kis cuik szőrös pofimat, hát tudnék én szerinted ilyet?"
naná.
ördögfióka.

hossz ideje ez lesz az első karácsony vizsgaidőszak és iskolastressz nélkül.
ez lesz az első karácsony, amit nem otthon töltök.
évek óta ez az első kifejezetten meleg december.

az első miatt van időm (vagy inkább mondjuk úgy, kihasználatlan agykapacitásom) időnként elgondolkozni ezen az egész huszonegyedik századi karácsony-mizérián.
a második miatt időnként elszomorulok - mert bár tudom, hogy nagyon jó lesz a karácsony a Lekvárpuszító-családdal, de ez mégis olyan MÁS lesz és olyan MESSZE.
a harmadik miatt meg úgy érzem néha, mintha inkább március vagy október lenne, és így nehézkesen öltöztetem ünneplőbe a lelkem (bár ez kissé klisésen hangzik, de nem találtam rá jobb leírást, a nem érzem a fílinget mégis elég profánul hangzik karácsony vonatkozásában :P)

szóval mindezek miatt néha kicsit ilyen melankolikus vagyok:



de azért sokszor meg nem vagyok melankolikus, például amikor mézeskalácsot meg weihnachplätzchent sütünk a Lekvárpuszítóval hajnalig, vagy amikor a karácsonyi vásárban kolbit eszünk a csajokkal, vagy Hugi átjön hozzánk, vagy ilyesmi. csak úgy néha.

így december 6 környékén eszembe jutott megint ez a mikulás-télapó kérdés. mert ugyebár vérmes keresztények, konzervatívok és jobboldaliak gyakran hangoztatják, hogy a Télapó csak a ronda szocialista kor hozadéka, semmi köze a magyar kultúrkörhoz, télapó nincs, nem lesz, mikulás van és punktum.
csak arra vagyok kíváncsi, hogy az ilyen gyerekek milyen dalokat énekelnek ilyenkor?

Suttog a fenyves zölderdő, mííkulás is már eljő
Míííkulás itt van, hó a subája
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves mikulás

vagy hogy?

egyébként is marhaság ez az egész összemosás GyedMorozzal (gy.k. "szovjet"=orosz fagy-apó) mivel, mint a wikipédia is megmondja, Télapó egyszerűen már korábban megtelepedett itt, mint ama sokat szidott nép:
"A Télapó Magyarországon a keresztény hagyományok alapján elterjedt Mikulás alakjával egybemosott képzeletbeli, alapvetően nem keresztény figura a karácsonyi ünnepkörben. A Télapó kifejezés a 20. század első harmadában keletkezhetett, már a két világháború között is használták a Mikulás szó szinonimájaként."

a télapó egyszerűen a globalizáció egyik első hozadékai közé tartozik. benne mosódik össze nálunk a keresztény Szent Miklós, a finn Jolupukki, az angol Father Christmas és az amerikai Santa Claus, hozzá csapódik a német Krampusz, valamint Gyed Moroz szánkója és hosszú kabátja.

hát olyan szörnyű ez?