ma voltunk squasholni, squasholni nagyon jó, még akkor is, ha csak reggel nyolcra tud pályát foglalni az ember és emiatt györtően korán kell felkelni és szűk szemmel szürcsölni a kávét, szóval ott izzadni és ütni a labdát és fetrengve kacagni a padlón akkor is nagyon jó.
és tegnap zumbázni is nagyon jó volt, pedig a csajok most nem is tudtak jönni, mert még kenutúrán voltak, amire én nem tudtam menni idén, sajna-sajna, és ráadásul zumba előtt nagyon éhes voltam, és degeszre ettem magam, és a SOKO Wismarnak sem lett vége indulásig, ezért pont nem tudtam meg, ki a gyilkos, de azért mégis rászántam magam, és elmentem, és milyen jó volt, zumbázni egyszerűen buli.
és tegnapelőtt meg tollasoztunk a városligetben, és már egész jól vagyok benne én is, már túl tudok lépni a sima oda-vissza ütögetésen és rendesen JÁTSZANI is tudok, igazán, így sokkal viccesebb.
ha az ember megtalálja a jó sportokat, akkor sportolni öröm. eddig is voltak öröm-sportjaim, de most ezek még jobbak.

note to future myself: mivel már az egyetemen is nehezen viselted a kevesetalvós vizsgaidőszakokat, ezért kérlek, többször ne vállalj olyan munkát, ahol éjszakai ügyeletet is kell vállalni, és előfordulhat, hogy egymás után hét éjszakát nem alszol végig, de ettől még a napi nyolc órát le kell dolgoznod. köszi.

a nap híre tegnap az volt, hogy a svájci frank 245 forint már. nincsen frank hitelünk, se svájci exportra dolgozó vállalkozásunk, szóval az ilyen hír fölött egy mások iránti együttérzést kifejező lakonikus sóhajt megeresztve el is vonulhattam volna.
no de volt egy olyan kósza tervünk, hogy egyszer majd megyünk oda hosszú távra. na most ez ezzel a szemtelen frankkal meg az ő csapodárságával végig semmivé foszlott (oké, a terv egyébként sem állt annyira stabil lábakon, de ez megadta neki az utolsó pofont)
de semmi baj! nem esünk kétségbe, hiszen mielőtt az előző meghalt volna, az én fejemben már meg is fogant az új cél, ami sokkal praktikusabb, mint az előző, valamint nem elhanyagolható módon mindkettőnk szívéhez közelebb is áll.

Österreich! Ausztria! Osztrák sógorok! Bécs! Wienerwald! ilyesmi...

persze a hiteles tudósítás kedvéért meg kell jegyezni, hogy a költözés szükségességéről csak én vagyok meggyőződve, a Lekvárpusztitó pedig megpróbálja beleélni magát a lelkesedésembe. remélem sikerül neki