még bőven ősz van. még vannak fák, amiken fent a levél, még egészen sokáig van világos, még csak október van, még csak nemrég lehet sütőtököt kapni, még drága a gesztenye, és még nincsenek kint a karácsonyi dekorációk.
de már lassan kacsintgat errefelé a tél is. szó sincs még persze semmiféle two-minute-warningról, anmnyira azért nincs közel, mégis, az első képeslapok, hogy "már csak egy hónap, és jövök", megérkezőben vannak.
reggel a biciklin már fázik az ember füle a vékony sapkában, mert azok keresztül süvít a hideg szél, és ha reggeli műszakba jövök be, akkor sötét van egész úton. és egyre később és később ér be mindenki az irodába: nehezebben ébred az ember lánya, és kétszer annyi ideig szürcsöli az ágyban a kávét, és mikor végre mégis hajlandó egy morcos pillantást vetni az ablakon kívüli szürke-nyálkás-hűvös világra, úgy dönt, öt percre mégis inkább visszabújik még a paplan alá. és egyre kevesebb a biciklis, míg az őszi jobb napokon a kiskörúti számláló este hat körül már nyolcszáznál többet is mutat, mostanában alig éri el a hatszázat, tegnap még a háromszázat sem. a bringák elindultak téli álmot aludni.
és lehet már csokimikulásokat kapni, és karácsonyi édességeket, és a fészbúkon is megjelennek az ilyen és hasonló kiírások:"Azt kell mondjam hogy marha hideg van!!!"

- nem szeretem a NY Giants-et. mert csúnya a mezük.
- sokkal jobban szerettem volna anno Dell laptopot venni. mert annak olyan szép borítása van.
- és a kávé is sokkal finomabb egy szép bögréből, mint egy csúnyából.

a nők asszem tényleg más dolgok mentén döntenek, mint a férfiak.

szótárpontsztakiponthu

a sztaki szótárt viszonylag hiteles információforrásnak tekintem. oké, hivatali levelet nem írnék vele, de azért nagyjából okés.
dicsérendő továbbá többfunkcionalitása, mely szerint nem csupán szótár, de a munkanap végére elcsigázott dolgozókat meglepő apróságokkal felvidító izé... weboldal :)

Így találhatunk az alábbi csodákra:



szóval hogy Igel = süni, addig oké. de sosem gondoltam volna, hogy akár a magyar, akár a német nép képes a fenti mókás szólások megalkotására, valamint hogy ezeket valaki egy személyben valaha mindkét nyelvben fel is fedezi, és párba is állítja. fantörpikus.

das passt, wie der Igel zum Arschwisch ~ úgy nem jó ez, mint ahogy lófasz nem furulya, majomsegg nem ibolya, se nem rózsabimbó

ha ezen a ponton kikacagtuk magunkat, írjuk még be a sztaki angol-magyar fordítójába azt szöveget, melybe internetes kalandozásaink során igen gyakran belefuthatunk: "this message can only be viewed in HTML"

hogy ez mit is jelent tulajdonképpen?

töklámpást faragni persze Pesten is lehet, sőt, innen is el lehet menni kirándulni.itt is lehet menni bevásárolni, de valahogy minden sokkal több szervezést igényel, mint Otthon, a Kisvárosban.
mert ott az ember október 23-a délután (mert nyilván ilyenkor jut persze eszébe töklámpást csinálni) csak felveszi a kintipapucsot, kikacsázik benne a kertbe, leszedi a tököt, kifaragja, örül. pesten ha ez eszébe jut, első lelkesedés után le is lombozódik, mert nem tud tököt szerezni.
meg mondjuk egy kirándulás sem igényel különösebb előkészületeket. kocsival 10 perc alatt fent vagyunk dobogókőn, de gyalog is húsz perc alatt már a városhatáron kívül, a vaskapu felé útban. mindez a fővárosban jóval komolyabb szervezést igényel, bkv, átszállás, mikor is indul, merre, csak a városból kijutni egy kész tortúra.
és bár lassan plázaváros budapest, számomra sokszor mégis megdöbbentően macerásnak tűnik egy komplett bevásárlólista minden tételének kipipálása. vagy csak eljutni macerás oda, ahol mégis megtehető, nem is tudom. de hiába budapest, ha tehetem, mégis inkább Otthon vásárolok be (oké, nyilván nem kenyér-tej azért) és sleppelem fel a nagyvárosba a dolgokat. valahogy gyorsabb, egyértelműbb, nekem valóbb.

sok embernek ezek egész egyszerűen nem problémák. simán lehet, hogy tökre nem érted, mire gondolok. sőt, tovább megyek: amikor hetekig nem keveredek haza, én is hajlamos vagyok elfelejteni, beleszokni a nagyvárosi zűrzavarba, megszokni, hogy itt minden bonyolultabb, nehézkesebb, tovább tart. de elég egy hétvége a szülővárosban, hogy megint irigykedhessek: lehet máshogy.
ilyenkor feltöltődve a nyugis "vidéki" hétvégével és az ezáltal generált sárga irigységgel úgy gondolom, mégse szívesen élném le egész életemet budapesten.
persze azért túl messze sem mennék. mondjuk piliscsaba, vörösvár vagy vác, ezek tetszenek.

hogyan legyünk NFL-fanatikusok 7 egyszerű lépésben

1. nézzünk bele kíváncsiságból a Friday Night Lights sorozatba és jöjjünk rá, hogy ez a sport igen izgi (ellentétben az eddig bennünk róla kialakult képpel)
   ( 1.5) legyen bennünk egy jó adag levezetésre váró feszültség, mondjuk egy nem sikerült vizsga miatt - persze enélkül is sikerülni fog az egész, de ez katalizátorként fog hatni az egész folyamatra)
2. nézzünk meg pár meccset, jöjjünk rá, hogy ezt egyedül, segítség nélkül elég nehéz megérteni. nagyon fontos ennél a pontnál, hogy ne adjuk fel, ne hajuk veszni a lelkesedést!
3. keresünk egyet a sok (tényleg sok!) idehaza működő csapat közül, ami beleillik a világképünkbe, és menünk el egy edzésre
4. jöjjünk rá, hogy ezt játszani még jobb mint nézni. élvezzük!
5. diploma írás/új munkahely/.... ok miatt vezessünk be pár hónap kényszerpihenőt, amikor is nem fér bele a napirendünkbe, hogy eljussunk edzésre
6. fedezzük fel az amerikaifoci-elvonási tüneteket magunkon, és kezdjünk el örvendezni azon, hogy a sport2-n adnak meccsközvetítéseket
7. várjuk vidor, fékezhetetlen örömmel a hétfő éjjeli közvetítéseket (esetleg annak keddi ismétlését) és igazítsuk ehhez napirendünket

látjátok, milyen könnyű? :)

ősz van, tehát gombaszezon.
pedig egyébként nem vagyok egy nagy gombaevő, illetve hát szeretem, csak sokan meg nem különösebben, ezért ritkán van a menzán, ritkán van a melegkaja-rendelős cégnél. amikor pedig hétvégén végre-végre otthoni főzőcskére kerül a sor, hát inkább valami nagyobb volumenűnek áll neki az ember lány a gombánál.
aztán most ősszel mégis egyre gyakrabban csémpésződik be a akarva-akaratlanul ide-oda. kerül a wokos kajába hétvégén (mert a cukkini már kifutott és drága), a rántottába vacsorakor (mert maradt a hétvégéről, ami nem merült be a wokba). és az ember lánya megvilágosodék: a gomba jó. és valahogy odalopózott rendelhető menüre is rántott meg pörkölt, meg mindenféle formában, minden napra egy mese, a lehetőségek tárháza igen nagy, ha még Laci Bácsi dobozosebéd-cége is ennyiféleképpen tudja variálni, gondoljunk bele, mit hoz ki belőle egy "hétköznapi" háziasszony - a háziasszonyok határtalan kreativitását ismerve, ez már az én fantáziámat is meghaladja. és nagyon nem utolsó sorban ott van főszereplőnk az új olasz étterem étlapján is, vargányás rizottó. kacsamájjal. a mocsár-színű mennyország.

ősszel újra és újra rádöbbenek a gomba félisteni mivoltára, újra megfogadom, hogy mostantól többet, gyakrabban, mert megérdemli, mert megérdemlem, mert gyors, mert könnyű, mert egészséges, mert finom. aztán egy idő után lelohad a lelkesedés - de ezt összességében egyáltalán nem bánom, mert így a következő ősszel újra rácsodálkozhatok és örülhetek és ehetek és ujjonghatok. gomba forevör.

esztergom, sokadszor

legutóbb, az önkormányzati választások után azt írtam: "a minden jól megy, ez az utolsó meggyes-címkés bejegyzés".
nem, nem megy jól. nem hogy nem minden, semmi nem megy jól.
legalább minden másnap index címlap, két hete Esztergommal foglalkozik az egész országos sajtó.

eleinte példálóztak velünk - lám, a narancsok sem verhetetlenek, példás összefogás, satöbbi.
aztán csodálkoztak rajtunk - hát ez a meggyes? mit akar, miért, hogyan?
utána szánakoztak - hát ilyen tényleg csak a viccben van, szegény esztergomiak, hát nem ezt érdemlik
ma már csak nevet, nem is nevet: röhög mindenki - nézd a hülye esztergomi narancs frakciót, baszki, ház ezt is meglépték, nézd az idiótákat.

kóla, csipsz bekészítve, mindenki ujjongva várja az egomi szappanopera következő részét délutánonként a monitor előtt.csak miket nem szórakoztat már ez. csak mi nem értjük azt, hogy hogyan állhat ki egy országos szinten 2/3-os többségű párt egy ilyen paprikajancsi figura és a bohóc bandája mögött, akin már tényleg egy egész ország botránkozik. mert hallgatás - beleegyezés. ugyebár. ebben a helyzetben ez fokozottan igaz.

elhiszem, hogy van ennek az országnak momentán nagyobb problémája is egy harmincezres kisváros belügyeinél. vörösiszap, extraadók, magánnyugdíjpénztárak, satöbbi.

csakhogy, ennek a harmincezres kisvárosnak az ügyeit a magyar hír- és médiakövető társadalom kilencvenkilenc százaléka nyomon követi.
a maradék egy százalék ül a bársonyszékében abban nagy cifra palotában a duna mellett, és hallgat.
ideje volna nekik is véleményt nyilvánítani az ügyben. így-vagy úgy. nagyon ideje volna.
csak hogy tudjuk, hányadán állunk.

(javasolt olvasmány a témában az indexen: meggyes, tétényi, esztergom, továbbá meggyesahibás , szeretgom)

át kell gondolnom ezt a blog dolgot. a véleményem sokszor túl markáns ahhoz, hogy le akarjam írni - hogy leírjam úgy, hogy ne értsék félre.
azért meg csak, hogy legyen, nincs kedvem a semmiről ötsorost posztokat írogatni.
alkotói válság, vagy csak más keretek, vagy nem is tudom.
mindenesetre ezt most így elég üresnek érzem.

HURRÁ!!!

hipp-hipp-HURRÁ!!! hipp-hipp-HURRÁ!!!

tánc és zene hét napig, folyjon a bor és fogyjon a lángos, táncoljon és örüljön mindenki, aki valaha is járt esztergomban!

TÉTÉNYI ÉVA NYERT!

whoaa! brrriháá!
egyenlőre ezt nem lehet szavakkal kifejezni, csak örülni, mosolyogni egész nap, boldogan olvasni a különböző blogokon megjelenő megkönnyebbült-eufórikus-rózsaszín-szivárványos bejegyzéseket.
zsűl
maf
ZM
gigi
szeretgom

szóval tessék, az összetartás mint olyan még mindig létezik ebben a sokszor olyan önzőnek tűnő világban. és köszönöm azt a rengeteg munkát és kitartást és áldozatot annak a rengeteg esztergominak, akik nélkül ez soha történhetett volna meg.
jó lesz-jó lesz újra haza menni, jó úgy tudni tekinteni a városra, hogy tudom, kezébe tudja venni a saját sorsát, és nem hagyja magát.
mert
mi nem vagyunk hülyék
mi nem vagyunk hülyék
itt az hülye, ki azt hiszi, hogy mi vagyunk hülyék.

jeah-jeah-jeah.
hehe. ha minden jól megy, ez az utolsó meggyes-címkés bejegyzés :D