tegnap a csajokkal söröztünk a pótkulcsban, végre sikerült összefutni velük, mindig rossz volt az utóbbi időben a kiírt időpont nekem.
éppen életcélokról vitáztunk meg filozofáltunk, a pénz fontosságáról és ilysmiről, amikor jött a pohárszedő fiú. elvett már két üres korsót, előttem volt még az utolsó. áll a vállam fölött, várom, hogy vigye azt is. de csak félig kinyújtott kézzel áll ott. félre hajolok, hátha csak nem fér jól hozzá. ekkor vette észre magát, nyúl lassan a pohárért, és tisztára zavarban lévő arckifejezéssel mondja:
- jaj bocs, bocs. csak olyan érdekes dolgokról beszélgettetek.
és még vagy kétszer visszajött az este folyamán, hozzá-hozzá szólva pár szót a témához.
hiába, érdekes emberek vagyunk mi :)