úgy tűnik minden rendben, mintha egyenes vágányon haladnának előre a dolgok, dolgozok, sportolok, lógázok a pajtásaimmal, ide jelentkezek segíteni, oda megyek azt csinálni.
az apró dolgok helyükön is vannak. csak a nagyok, a fontosak, a meghatározóak hiányoznak, amik ki kellene, hogy jelöljék a vágány irányát. nélkülük az így fut csak bele a vakvilágba.
nem panaszkodás ez, inkább csak elmélázás. nincs konkrét hiányérzetem, elvagyok én így is, mint a befőtt. az eszem tudja csak, hogy nem egészen jó ez most.
nézem a várandós osztálytársam esküvői fotóit (innen is gratu neki :) ) pár perc gyomorösszerándulás elfog ugyan, hogy ugyan, mikor lesz nekem ilyen fényes, szerelmes, boldog, virágos, szivárványos, fehérruhás bármikor. aztán egy vállrándítással tovább is lapozok a fészbúkon. végül is van helyette más.
persze az is lehet, hogy önvédelmi mechanizmus ez, a kritikus témákkal szemben falat épített az agyam, minek görcsölni azokon a dolgokon, amik nem (vagy nem csak) rajtam múlnak. (oké, a diploma az rajtam múlik. csak. azzal szemben mondjuk nincs is fal :P pedig igazán lehetne...)
1 megjegyzés:
no igen, érdekes témát feszegetsz, hozzátenném minden nagyban függ az illető értékrendjéről. Van aki egy pillanatig sem gondolkodik a hosszútávú terveiről, van aki meg már 18 évesen mindent előre tervez és agyon görcsöli magát ha nem úgy jönnek a dolgok. Ha jól érzem, a egyik fenti véglet sem jellemez téged. Valahol nem szabad hogy emiatt szarul érezd magad, ugyanakkor meg oda is kell bizony figyelni, hogy ne vesszenek el azok a magasztos célok :)
Magyarán szerintem jól látod a dolgokat, s azon se rágódj hogy jó-e a hozzáállásod :)
Megjegyzés küldése